A Fecske-torony a saga negyedik kötete, a sorozat egy olyan része, amelyben most először nem Ríviai Geralt, hanem Ciri áll a középpontban. Habár néhány fejezetben a híres szörnyvadász vaják is felbukkan, az író a cintrai árvára fekteti a hangsúlyt, és rajta keresztül mutatja be mindazon megpróbáltatásokat, amelyek a lányt sújtották.
Andrzej Sapkowskinak sikerült egy olyan folytatást írnia, amely hű maradt az általa megalkotott világhoz és karakterekhez, de mégis újszerű a maga módján. Már a korábbi köteteknél is egyértelmű volt, hogy a lengyel író a világteremtés mellett a karakterábrázoláshoz is remekül ért, azonban a Tűzkeresztségben mindezt sikerült egy új szintre emelnie, a végeredmény pedig egy keserédes történet a bűntudatról, csalódásról és az ember belső démonairól.
A megvetés idejében hatalmas szerep jut a politikának: Andrzej Sapkowski jól láthatóan továbblépett az egyszerű szörnyvadász történetektől, és ezen a ponton Geralt kalandjai már jóval többről szólnak, mint amiről az első novellákban olvashattunk.
A Tündevér az öt kötetes Vaják-saga első része, amely közvetlenül A végzet kardjában található Több annál című novella eseményei után játszódik. Ciri, a cintrai királyné unokája és a trón örököse Kaer Mohrenban, a vajákok “fészkében” tanul Ríviai Geralt és társai felügyelete alatt, azonban a múltban átélt és látott borzalmakat nehéz elfelejteni.
A történetek sok helyen emlékeztetnek az általunk ismert mesékre és szereplőkre, olykor konkrétan ezeknek a feldolgozásai, ez pedig különösen olvasmányossá varázsolja Sapkowski művét. Vannak itt varázslók, vérszomjas szörnyek, kicsinyes királyok, elátkozott hercegek és gonosz mostohák által üldözött hercegkisasszonyok is.
