Andrzej Sapkowski: Tűzkeresztség (GABO, 2020)

Andrzej Sapkowski: Tűzkeresztség

Írta : Andrzej Sapkowski
Eredeti cím : Chrzest ognia
Eredeti kiadás : 1996
Magyar cím : Tűzkeresztség
Fordította : Kellermann Viktória
Kiadó : GABO Kiadó
Recenzált kiadás éve : 2020
Terjedelme (oldalszám) : 422
80
Vidd hírét!
  •  
  •  

Andrzej Sapkowski jelenleg a világ egyik legismertebb fantasy írója, novelláit és regényeit több nyelvre is lefordították, műveiből számítógépes játékok és élőszereplős sorozatok is készültek. Sikerének alappillére az 1986-ban megjelent Wiedźmin című novella, amelynek világát az elkövetkező években tovább bővítette, így alig tíz évvel később már két novelláskötettel és három regénnyel büszkélkedhetett. A Tűzkeresztség 1996-ban jelent meg és a Vaják-saga harmadik kötete.


A megvetés ideje eseményei után Ríviai Geralt Brokilonban lábadozik a driádok kegyeire bízva magát, szinte semmi információval nem rendelkezve arról, hogy mi történt a világban a Thanedd szigetén lezajlott harcok óta. Amikor tehát Kökörcsin érkezésével értesül róla, hogy egyes pletykák szerint Ciri a nilfgaardi császár udvarában van, elhatározza, hogy sérülései ellenére útra kel és felkutatja a cintrai oroszlánfiókot.

Bár eleinte egyedül tervezi megtenni a hosszú utat, magát hibáztatva mindazért ami Cirivel történt, Kökörcsin úgy dönt, hogy csatlakozik a vajákhoz, majd később kompániájuk újabb taggal bővül Milva, a vadászlány személyében. Miközben dél felé haladva átvágnak a Kontinensen, Geraltnak egyetlen cél lebeg a szemei előtt, mégpedig hogy megmentse Cirit a császár karmai közül, azonban ahogy telnek a napok, egyre világosabbá válik, hogy a háború okozta káosz közepette korántsem lesz olyan egyszerű eljutni Nilfgaardba, mint ahogy azt elsőre gondolták volna. 

A regény legnagyobb részében a trió viszontagságos utazását követjük nyomon, az előző kötet óta eltelt idő történéseit pedig a különböző karakterek – menekültek, törpök és egy renegát nilfgaardi katona – elbeszéléseiből ismerhetjük meg. Ennek köszönhetően a Tűzkeresztség hangulatában az író novelláit idézi, úgy is mondhatnánk, hogy A végzet kardja óta ez a “legvajákosabb” Vaják-történet, ami kikerült Sapkowski kezei közül. Míg az előző regényekben a szereplők javarészt városokban töltötték idejüket, a cselekmény pedig ezekben bontakozott ki, addig ebben a kötetben az író ismét útra bocsátotta a vajákot és társait, ezzel egyfajta road-regény érzést adva a sorozat harmadik részének.

A cselekmény nem annyira gyors folyású, mint az előző két részben, sőt szinte teljesen hiányoznak a nagyszabású, akcióval teletűzdelt jelenetek, ezek helyett Sapkowski a karakterek belső konfliktusaira fekteti a hangsúlyt, és saját vívódásaikon keresztül mutatja be fejlődésüket. A Nilfgaard felé vezető utat mindannyian egyfajta tűzkeresztségként élik meg, egy olyan dologként, amely egyszerre töri és tisztítja meg az ember lelkét, a regény végére érve pedig egyértelművé válik, hogy már egyik szereplő sem teljesen ugyanaz, mint a történet elején. 

Andrzej Sapkowskinak sikerült egy olyan folytatást írnia, amely hű maradt az általa megalkotott világhoz és karakterekhez, de mégis újszerű a maga módján. Már a korábbi köteteknél is egyértelmű volt, hogy a lengyel író a világteremtés mellett a karakterábrázoláshoz is remekül ért, azonban a Tűzkeresztségben mindezt sikerült egy új szintre emelnie, a végeredmény pedig egy keserédes történet a bűntudatról, csalódásról és az ember belső démonairól.

A könyv a GABO Kiadó gondozásában jelent meg; a sorozat következő része, valamint a Vaják-saga záró kötete pedig már szintén elérhetőek, így aki kíváncsi arra, hogy hogyan folytatódnak Ríviai Geralt kalandjai, azonnal elmerülhet a folytatásokban.


Vidd hírét!
  •  
  •