Georges Simenon: Maigret gyanút fog

Írta : Georges Simenon
Eredeti cím : Maigret et l'Inspecteur Malgracieux
Eredeti kiadás : 1947
Magyar cím : Maigret gyanút fog
Fordította : Sóvári Judit
Kiadó : Agave Könyvek
Recenzált kiadás éve : 2011
Terjedelme (oldalszám) : 171
89
Vidd hírét!
  •  
  •  
  •  

A Maigret gyanút fog négy novellát tartalmaz. Négy különböző bűneset Párizsban vagy a külvárosaiban, és még a stílusok között is véltem felfedezni különbségeket. Ettől is találtam sokkal szórakoztatóbbnak ezt a kötetet, mint az előzőt, de persze az is sokat számított, hogy a történetek 40 oldalnál nem hosszabbak; négy egyszerű esetről van szó, a szálak nem bogzódnak össze, és nem ágaznak szerteszét, így az is fölösleges lenne, ha az ügy megoldása közel 200 oldalra terjedne ki. Rájöttem, hogy ebben a formában szeretem a legjobban Maigret felügyelőt: nincs összecsapva, nincs elnyújtva, roppant eredeti, szórakoztató és hihetetlenül könnyed.


A Maigret gyanút fogban egy másik ügyön dolgozna Simenon kedvenc felügyelője, egy nemzetközi körözés alatt levő személyt követnek az emberei Londontól Amszterdamig, de Maigret-t sokkal jobban érdekli egy másik eset: Párizs egyik utcasarkán lelőttek egy embert, miközben az éppen a rendőrségre telefonált. A vonalban hallatszott a lövés is, de a holttest mellett talált fegyveren hangtompító nyomai látszanak. Ki érti ezt?

A ministránsfiú tanúvallomásában egy kisfiú a szemtanú, de nem hisz neki senki, hiszen sem holttestet, sem bűntényre utaló nyomokat nem találnak abban az utcában, ahol a gyerek állítólag az elszaladó gyilkost is látta. Egyedül Maigret az, aki a rejtélyt más oldalról igyekszik megközelíteni, és a kisfiút is végig magázza. Az ügyet végül a sok kérdés-válasz oldja meg, Maigret pedig csak fekszik lázasan az ágyában, és lopva újra-újratömi a pipáját.

A világ legmakacsabb vendége is alapos fejtörést okoz a rendőrségnek az azonos című novellában. Itt adott az áldozat, de nincs nyoma a gyilkosnak, pedig a gyanúsított egész nap magányosan üldögélt egy párizsi kávéházban, és még egy rendőr is alaposan szemügyre vehette. Amikor azonban a személyleírásra kerül a sor, minden szemtanú másképp írja le a magányos férfit. Maigret kőkemény logikája vezet el a megoldáshoz, de vajon tényleg a végére járnak az igazságnak ez ügyben? Ebben még a híres főfelügyelő sem biztos.

Az utolsóban, a Nem szokás megölni a szegény fickókat c. elbeszélésben egy, már a kihallgatások elején elhangzó mondat szüli a megoldást: „irtózott a zajtól…” Maigret csak napokkal később jön rá, hogy ez vezet a rejtélyes ügy felgöngyölítéséhez, pedig már akkor érezte, hogy kulcsfontosságú, amikor az áldozat felesége kiejtette a száján.

Az elsőben Maigret szinte kívülállóként oldja meg a bűntényt, mintha csak fél kézzel dolgozna rajta. Persze, az eredmény ettől még tökéletes. A második érdekessége a cselekmény nem kronológiai követése: a Maigret-féle nyomozás közepébe csöppenünk, hogy majd innen a párbeszédek és a kisfiú tanúvallomása idézzék fel az előzményeket. Hasonló az elbeszélés a harmadikban is.

[adrotate banner=”74″]

George Simenon, a rá jellemző módon egyáltalán nem foglalkozik a gyilkossal, az ő motivációival, nem boncolgatja hosszantartóan az összefüggéseket (csak éppen annyira, amennyire az az igazság kiderítéséhez szükséges), és nincs lélekábrázolás, mélyre hatoló jellemzés sem. Az elsőben például a gyilkosról és kilétéről egy bekezdésben ír csak, de a másodikban és a negyedikben szintén lerendezi az egészet fél oldalon. Érdekes, hogy a harmadikban megjegyzi: a gyilkost utólag felmentették, de Maigret (és ezáltal Simenon) nem mond ítéletet egyszer sem a gyilkos fölött. Az ő dolga pusztán annyi, hogy felfedje az elkövetőt, nem foglalkozik a miérttel és az ítélettel. Az nem az ő dolga, feltehetően nem is lelné örömét benne. Ebből kifolyólag Maigret felügyelő esetei körül soha nem az az érdekes, hogy ki volt a tettes, hanem az, ahogyan erre a pipázgató francia főfelügyelő rájön.

A személyek, érzéseik, mozgatórugóik helyett nagyobb hangsúlyt kapnak a máshol apróságnak tekinthető részletek, a kávéház hangulatos leírása, a párizsi utca forgalma, a tovazakatoló villamosok. Simenon ezen a téren aprólékos, a legjelentéktelenebb eseménynek is valósághű következményei vannak: ha jégesőben áll és vár Maigret az utcán a ministráns kisfiúra, az azt jelenti, hogy másnap lázzal nyomja az ágyat. Egy modern amerikai krimiben a jégeső feltehetően nyom nélkül vonulna el főhősünk felett. Ha nincs kéznél egy rendőrségi autó, Maigret buszra száll, és azzal megy a szomszédokat kihallgatni. Egy modern amerikai krimiben nincs olyan, hogy nincs kéznél egy szuper sportautó. Apróság az egész, de az ilyenektől lesz minden nagyon életszerű Maigret világában.


Vidd hírét!
  •  
  •  
  •