Egy kisfiú fagyott holtestére bukkannak az izlandi főváros lakónegyedében. A thai származású Elíast egy éles tárggyal szúrták le a társasházuk közelében, délután, miközben az iskolából tartott haza. Erlendur nyomozó és csapata azonnal munkához látnak, kikérdezik a szomszédokat, a tanárokat, a diákokat, de első körben nem jutnak semmire. Felszínre kerül viszont valami más, ami akár indokként is szolgálhatott az elkövetőnek: kiderül, hogy az iskolában és a környéken nem mindenki nézi jó szemmel a bevándorlókat. Ugyanakkor órákig nem találják Nirant, Elías bátyját sem. Mikor végül rábukkannak, a fiú a sokkos állapottól meg sem tud szólalni. Mindvégig ott rejtőzött a helyszín közelében, miközben a rendőrség a helyszínelést végezte. A nyomozók feltételezik, hogy Niran látott valamit, és attól került ennyire sokkos állapotba; a helyzeten csak ront, hogy még aznap este, a fia biztonsága érdekében, az izlandi nyelvet alig beszélő anya elrejti Nirant a rendőrök elől egy ismerősénél, és nem hajlandó elárulni a fiú hollétét. Miközben Erlendur nyomozó és társai a sötétben tapogatóznak a gyilkos kilétét illetően, fény derül egy szélsőséges érzelmű tanár furcsa megnyilvánulásaira, a gyerekbandák közötti villongásokra, és megismerhetjük a nyomozók magánéletét is.
Indriđason nagyszerűen tálalja a bűnügyi esetet. Utánaolvastam: a szerző történelmet tanult, utána újságíróként és filmkritikusként dolgozott, és nem tevékenykedett a rendőrség köreiben. Pedig a regény olvasása közben fogadni mertem volna, hogy személyes tapasztalatai vannak a nyomozás folyamatát illetően, annyira életszerűen írta meg. Erlendur nyomozó csapatban dolgozik, módszeresen körbejárják a köröket, előbb a lehetséges szemtanúkat kérdezik ki, aztán jönnek azok, akik utoljára látták az áldozatot, akik ismerték a fiút, és akiknek lehet elképzelésük arról, hogy mi áll a gyilkosság hátterében. Csak ezek után beszélhetnek potenciális gyanúsítottakról. Indriđason nyomozói nem hősködnek, nem nagyszájúak, és nem hadonásznak fegyverrel a kezükben. Csapatban dolgoznak, de mindenki a saját dolgát végzi; az egyikük az iskolába megy el, hogy a kisfiú tanáraival beszéljen, a másik a szomszédokat kérdezi végig, a harmadik a thai nő volt férjét keresi fel, és azon a szálon próbál kibogozni valami. Ettől a módszeres, alapos munkától nagyon hihető az egész.
Két fontos tulajdonsága miatt kiemelkedő Indriđason krimije. Az egyik az, ahogyan el tud szakadni magától a bűncselekménytől és az általa meghatározott központi száltól, és apró, finom ecsetvonásokkal jellemzi az egyént, jelen esetben az egyéneket. A főszereplői nem a tucatregények hősei: Erlendur nyomozó is megküzd a saját démonaival, a maga lezáratlan ügyeivel, őt is kísérti a múlt, és feltételezem, hogy a múlt árnyéka tovább vetül, mint a Hideg nyomon története, hiszen ebben a regényben csak egy ízelítőt kapunk abból a drámából, ami meghatározta gyerekkorát; a társa, Sigurdur Óli is magánproblémákkal küzd, a feleségével nem tudnak közös nevezőre jutni az örökbefogadás kérdése fölött. Mindennapi életüket ugyanúgy a távolságtartás jellemzi, mint az egész társadalomét. Erlendur elvált a feleségétől, de ugyanakkor eltávolodott a saját gyerekeitől is, noha ezt egyáltalán nem szerette volna; ugyanilyen messze áll a munkatársaitól is, hiszen Sigurdur Óli magánéletéről és problémáiról például alig tud valami, pedig naponta együtt dolgoznak; ugyanez az elhidegülés jellemzi Sigurdur Óli és Berthóra kapcsolatát, Száni és a volt férje viszonyát, de az egész társadalmat is. Az izlandiak többsége nincs túl jó véleménnyel a bevándorlókról.
Az őshonos izlandiak és a bevándorlók közötti éles kontraszt a regény másik erőssége. Indriđason a krimi fölé emelkedett, és nagyszerű képet adott nem csak az izlandi, de az egész 21. századi társadalom égető problémájáról. A multikulturális eszméket hirdető réteget állította szembe a nemzeti érzelműek csoportjával, és megmutatta, mit fakaszt ez a minket, magyarokat is megfertőző ellenségeskedés: rasszizmust, gyűlölködést, szélsőséges megnyilvánulásokat, erőszakhullámot. Nem kell izlandig utazni ezért, elég csak a közelmúlt eseményeire gondolni.
A Hideg nyomon az Erlendur-széria hetedik kötete. A regény a mindenkori bevándorlók beilleszkedési nehézségeire is rávilágít, és pontos képet ad arról, hogyan dolgozik egy hús-vér emberekből álló csapat egy gyilkosság megoldásán. Annyira csapatként működnek együtt, és annyira hihető mindegyik figurája, hogy én róluk mintáznám a CSI Reykjavíkot, ha erre sor kerülne.