Jo Nesbø: Hóember

Írta : Jo Nesbø
Eredeti cím : Snømannen
Eredeti kiadás : 2007
Magyar cím : Hóember
Fordította : Petrikovics Edit
Kiadó : Animus Kiadó
Recenzált kiadás éve : 2011
Terjedelme (oldalszám) : 414
85
Vidd hírét!
  •  
  •  
  •  

Az oslói rendőrség bűnügyi nyomozója, a saját belső démonaival és zilált magánéletével újra és újra megküzdeni kénytelen Harry Hole 2004 őszén különös levelet kap, egy magát Hóembernek nevező személytől. Azt követően pedig, ahogy leesik az első hó, hidegvérű gyilkosságok sorozata indul, amelyek több közös jegyet is mutatnak: egyrészt az áldozatok kivétel nélkül családanyák, másrészt a gyilkosságok helyszínén az elkövető egy-egy hóembert hagy hátra.


Harry Hole új társával, a bergeni erkölcsrendészettől érkezett fiatal és ambiciózus nyomozónővel, Katrine Bratt-tal, valamint korábbi Nesbø-regényekből más ismert kollégájával, Magnus Skarréval nyomoz az ügyben. Miközben összefüggéseket keresnek a gyilkosságok között, rájönnek, hogy azok időben jóval régebbre nyúlnak vissza, mint az idei tél: évekkel ezelőtti rejtélyes eltűnésekkel mutatnak megdöbbentő kapcsolatot. Kitartó nyomozással sikerül felfedni az elkövető feltételezett indítékát, így lényegesen szűkül a gyanúsítottak köre és egyre közelebb kerülnek az általuk és a sajtó által is csak Hóembernek nevezett gyilkoshoz.

Csakhogy nem minden az, aminek látszik, és nem mindenki az, akinek mutatja magát. Olyannyira nem, hogy amikor Harry elhamarkodott következtetéseket von le, nemcsak a sajtó és felettesei számára biztosít túlságosan nagy támadási felületet, hanem a gyilkost is lépéselőnybe hozza. Hiába döbbenti rá egy újabb áldozat, hogy csőbe húzták és rossz nyomot követett, úgy tűnik, ezúttal elkésett: nemcsak a saját életét sodorja veszélybe, hanem jó eséllyel a számára legfontosabb személy is egy lesz a hidegvérű gyilkos áldozatai közül.

A Hóember a nagysikerű norvég krimiíró, Jo Nesbø Harry Hole-sorozatának hetedik, magyar fordításban megjelent ötödik kötete. A Norvégiában 2007-ben kiadott regény Magyarországon az Animus Kiadónál jelent meg 2011-ben. A szerzőt méltán tartják az egyik legjobb skandináv krimiírónak, hiszen kiváló fantáziával rendelkezik és nagy tehetséggel szövi a cselekményszálakat. Részletekbe menően felépített nyomozás, hozzáértéssel adagolt feszültség, és egy-egy váratlan csavar a történetben pont akkor, amikor arra a legkevésbé sem számít az olvasó. Mindez megfejelve egy letisztult végkifejlettel, amelyben szinte mindenre – köztük a gyilkos indítékaira – is választ kap az olvasó. És amit különösen tudtam értékelni: Nesbø térben és időben is elhelyezi a történetet, a fejezetek strukturálásában ezek a tényezők szerepet kapnak.

Ennek ellenére, akárcsak egyik korábbi regényének – a Vörösbegynek – az olvasásakor, most is azzal az érzéssel maradtam, hogy helyenként a kevesebb több lett volna. Ugyanis szerintem nem feltétlenül tesz jót a történetnek a túl sok csavar, ezek sokszor fölöslegesen nyújtják több száz oldalasra a sztorit. Mint ahogy nekem az sem igazán jött be, hogy valamivel a felén túl nagy csinnadrattával gyilkost „avatott” a szerző, hiszen a hátralévő történet mennyiségét látva, egy pillanatig sem tudtam komolyan venni, biztos voltam benne, hogy itt csak egy zsákutcának van vége. Annál is inkább, mivel valahol a regény első negyedében az egyik szereplőről átsuhant bennem egy olyan megérzés – ami aztán a végén beigazolódott –, hogy tutira ő gyilkos. (Persze ez nem a szerző hibája, feltehetően csak az én agyam vélt felfedezni egy olyan – talán nem is létező – összefüggést, amiből megfogant ez a gondolat). Ellenben pont ezen apró részletek miatt éreztem úgy, Nesbø néha túlságosan is hatásvadász, többet akar kicsikarni egy-egy történetből, mint amit az indokolna, ezzel pedig összességében nem mindig használ a végeredménynek.

A kritikákon túllépve, krimirajongóknak – és kiváltképp a skandináv krimi rajongóinak – mindenképpen tudom ajánlani a Hóembert, hiszen egészen biztosan nem fognak unatkozni mellette.


Vidd hírét!
  •  
  •  
  •