Eszmei és anyagi értelemben véve is az irodalmi Nobel-díj a legrangosabb irodalmi kitüntetés. Az alapító Alfred Nobel akarata szerint a díjat a Svéd Akadémia ítéli oda évente. A díj alapításakor, 1901-ben értéke 40 000 dollár volt, ma viszont már eléri a 10 millió svéd koronát, azaz hozzávetőlegesen az 1,3 millió dollárt.
A döntéshozatal több lépcsős folyamat. Az alapításkor leszögezett szabályok szerint a svéd, francia és spanyol akadémia tagjai javaslattételi joggal rendelkeznek, továbbá a többi akadémia humán területekkel foglalkozó tagjaink, valamint esztétikát, irodalmat vagy történelmet tanító egyetemi oktatóknak van javaslattételi joga. A kör 1949-től kibővült az korábbi irodalmi Nobel-díjasokkal, illetve az egyes országok írószövetségi elnökeivel. Az öttagú Nobel Bizottság tanulmányozza a listán szereplők alkotásait, és javaslatot tesz – az 1970-es évektől a bizottság minden tagja külön fogalmazza meg ezt – a Svéd Akadémiának. A jelölések leadásának határideje minden évben február 1-je, az először kb. kétszáz nevet tartalmazó listát a bizottság kb. 15 főre szűkíti. Erről jelentést tesznek az Akadémiának, majd május végéig öt személy marad a listán, akiknek munkásságával ezt követően részletesebben foglalkozik az Akadémia. A nyertes nevét október-novemberben hozzák nyilvánosságra, az ünnepélyes díjátadóra viszont december 10-én kerül sor.
2011-ben olyan szerzők kerültek a jelöltek közé, mint a szír költő, Ali Ahmad Szaid Eszber (Adonis), akit a modern arab költészet úttörőjeként emlegetnek, a svéd Tomas Tranströmer, az amerikai Thomas Pynchon, az izraeli Ámosz Oz , de ott találjuk Nádas Péter magyar írót, illetve több más neves szerzőt, mint Cormac McCarthy, Joyce Carol Oates, Philip Roth, Carlos Fuentes, Umberto Eco vagy Milan Kundera. Az Olvasóteremben szeptember végén írtunk arról, hogy a neves Ladbrokes fogadóiroda honlapján lehetett fogadni a nyertes nevére. Nos, aki helyesen tippelte meg a győztes nevét, az 5,5-szörös pénzt vihetett haza, hiszen ekkora szorzója volt a későbbi győztes Tomas Tranströmernek, aki egyébként az iroda szerint a második legesélyesebb volt a díjra. A Svéd Akadémia a következő indoklással ítélte Tranströmernek a 2011-es irodalmi Nobel-díjat: „tömör, letisztult költői képeiért, amelyek új fényben mutatják meg a valóságot.”
Tomas Tranströmer, svéd író, költő, műfordító, 1931. április 15-én született Stockholmban. 1956-ban pszichológiát végzett a Stockholmi Egyetemen. Már tizenhárom éves korában írni kezdett, első verseskötete 1954-ben jelent meg 17 dikter (17 vers) címmel. A kötet mind az olvasóközönség körében, mind a kritika berkeiben nagy sikert aratott, és egy csapásra elismertté tette az akkor mindössze 21 éves Tranströmert. Ezt követően tizenkét további kötete jelent meg, amelyeknek köszönhetően a svéd kortárs líra egyik vezető alakjává vált. Életművében a XX. századi költészet modernista, expresszionista és szürrealista nyelvezetét használja és fejleszti tovább, a költői kifejezés új dimenzióit nyitva meg. 1990-ben agyvérzést szenvedett, azóta nehezen beszél, de azért továbbra is alkot, bal kézzel ír, vagy feleségének diktálja verseit. 1993-ben rövid önéletrajza is megjelent Minnena ser mig (Az emlékek látnak) címmel.
Tranströmer köteteit több mint 50 nyelvre fordították le. Magyar fordításban három kötete jelent meg: 1979-ben az Európa Kiadónál Thomas Tranströmer versei címmel egy 33 verset tartalmazó kötet, 2001-ben a Széphalom Könyvműhelynél 117 vers című verseskötet, majd 2002-ben szintén a Széphalom Könyvműhely kiadásában önéletrajzi műve, Az emlékek látnak is megjelent. Tomas Tranströmer kötődése a magyar kultúrához ennél azonban sokkal hangsúlyosabb, hiszen hazájában a magyar irodalom egyik legfőbb népszerűsítője, olyan magyar szerzők műveit fordította svéd nyelvre – a magyar származású, 1956 után Svédországban letelepedett Thinsz Géza költővel, műfordítóval együttműködve –, mint Illyés Gyula, Szabó Lőrinc, Nemes Nagy Ágnes, Weöres Sándor, Tandori Dezső és Pilinszky János. Utóbbihoz személyes barátság is fűzte.