Lawrence Block: Tánc a mészárszéken

Írta : Lawrence Block
Eredeti cím : A Dance At The Slaughterhouse
Eredeti kiadás : 1981
Magyar cím : Tánc a mészárszéken
Fordította : Varga Bálint
Kiadó : Agave Könyvek
Recenzált kiadás éve : 2012
Terjedelme (oldalszám) : 324
100
Vidd hírét!
  •  
  •  
  •  

A Scudder-sorozat kilencedik darabjában Matt Scudder egész véletlenül tenyerel bele egy mocskos ügybe. Eredetileg azzal bízzák meg, hogy kiderítse, vajon tényleg Richard Thurman ölte-e meg a feleségét. Miközben az ex-zsaru nyomoz, felfigyel valami egészen másra – és végül rájön, hogy a két szál egybefonódik. A regényért Block Edgar-díjat kapott – nem véletlenül. Ha valaki ezzel a könyvvel kezdi az ismerkedését Scudderrel, egész jó helyen jár. Én beleszerettem a sorozatba, kérem a többit is!


Matt Scuddert az áldozat testvére béreli fel. Warriner azt gyanítja, hogy a lánytestvérét annak férje, a Five Borough Cable Sportscasts producere, Richard Thurman gyilkolta meg, és megúszta a gyilkosságot. Warriner gyanúját Scudder egykori cimborái is megerősítik a rendőrségen, Thurman tényleg gyanús, de nincs ellene semmilyen bizonyíték, és nem lehet tenni semmit. Scudder mindenesetre figyelni kezdi a kábeltévés producert, miközben éli a saját életét: fel-feljár a barátnőjéhez, Elaine-hez, rója New York utcáit, elmegy egy-egy anonim alkoholista gyűlésre. Az egyik ilyen gyűlésen egy videókazettát nyom a kezébe valaki, és arra kéri, nézze meg. A felirat szerint A piszkos tizenkettő van a kazettán – ám Scudder valami mást is talál. A felvétel tanúsága szerint egy férfi meg egy nő egy szadista szexjelenet forgatása során halálra kínoz egy fiatal fiút. Az elkövetők maszkot viselnek, a felkavaró film rég készülhetett, és nincs nyom, amin elindulni – de Scudder ismerősnek vél egy sor mozdulatot a filmből. Nemrég látta ezt a mozdulatot, és éppen Thurman közelében. Lehet, hogy a két ügy összefügg?
Scudder szinte hanyagolni kezdi az első megbízást, és mindegyre azon töri a fejét, hogyan azonosíthatná a filmen látott szereplőket – pedig azért az ügyért senki nem fizet neki. Sorra veszi New York rossz hírű negyedeit, kocsmáról kocsmára vándorol, szódát, vizet vagy kólát iszik, és eljut a város szexiparának a mélyére, ahol a gyerekprostituáltak élete csak egy eldobható árucikk, ahol a kiskorúak már senkiben sem bízhatnak, s a menhely sem jelent többet, mint egyszeri fedelet egy éjszakára.

Block a regényt 1991-ben írta, ezt fontosnak tartom kiemelni. Abban a korban még nem volt elterjedve a mobiltelefon, az emberek vonalas telefont használtak, utcai fülkékből tárcsáztak, szállodák portáin és titkárnőknél hagytak üzenetet, ha nem érték el a keresett személyt, videómagnóról néztek filmet, kölcsönzőbe jártak kazettákért. Ez egy különös, szinte már nosztalgikus hangulatot áraszt, az ember olvasás közben úgy érzi, hogy egy jól sikerült filmet lát – melynek a díszleteiért legalább két Oscar járna! -, amelyet Lawrence Block írt, és az olvasó képzelete rendezett. Nagyon a helyén van minden a regényben: a karakterek eredetiek, a párbeszédek nagyon jók, a történet hiteles, a narráció lebilincselő. Scudder, a magányos ex-zsaru rögtön az első oldalak után az olvasó szívébe lopja magát, még akkor is, ha – ismétlem – a kilencedik kötet kínálja az első alkalmat arra, hogy Scudderrel találkozzon. Az összes hibájával együtt egy szerethető, néha szánalomra méltó figura: az utalásokból kiderül, hogy valamikor rendőrként dolgozott a Nagy Almában, volt szerető felesége és gyerekei, ám Scudder az alkoholt választotta, és elhagyta a családját. Most AA-gyűlésekre jár, évek óta nem iszik, és akkor is képes tartani magát, amikor a barátja mellette részegre issza magát. Az igazi kihívást viszont nem ez jelenti. Scudder akkor is nemet mond az italnak, amikor a helyzet tényleg megkívánja, hogy azokat a borzalmakat, amiket egy nyomozás során lát, egy pohár erőssel mossa le.

A történetet Scudder egyes szám első személyben meséli el, a fejezeteket gyakran kezdi azzal, hogy mi történt vele azokban az “üres” órákban, amelyekben nem az üggyel foglalkozott (vacsorázni ment, betért egy kocsmába egy beszélgetésre, Elaine-nél volt, bokszmeccsre látogatott), s ettől szinte maga mellé varázsolja az olvasót. Ott vagyunk vele, gyakorlatilag átérezzük azt a néma szenvedést, amit talán nem is az ital hiánya, hanem egy előző élet eldobása okozott. Mindvégig érezni, hogy Scudder megbánta, hogy beletörődött, hogy nem remél megváltást, csak annyit, hogy látszódjék: ő alapvetően egy rendes, igazságos, emberszerető ember.


Vidd hírét!
  •  
  •  
  •