Katarina Mazetti: A pasi a szomszéd sír mellől

Írta : Katarina Mazetti
Eredeti cím : Grabben I Graven Bredvid
Eredeti kiadás : 1998
Magyar cím : A pasi a szomszéd sír mellől
Fordította : Kertész Judit
Kiadó : Park Kiadó
Recenzált kiadás éve : 2012
Terjedelme (oldalszám) : 207
75
Vidd hírét!
 
 

Minden a temetőben kezdődött. A nő elhunyt férje sírja mellett próbálja felfedezni magában – többnyire sikertelenül – a gyász legapróbb szikráját, a férfi édesanyja sírját gondozva igyekszik kis nyugalmat találni a feje fölött egyre gyakrabban összecsapó munka gondjai elől.

Néhány hete láttam először a gyászolót a monstrum mellett. Korombeli férfi, rikító paplankabátban, fején bélelt fülessapka. A sapó felső része elöl magasabb, olyan amerikaias, rajta felirat: ERDŐGAZDÁK SZÖVETSÉGE. A pasas épp buzgón gereblyézett-palántázott az ültetvényen. […] Legutóbb leült mellém a padra, oldalról rám sandított, de nem szólt egy szót sem. Fura szag terjeng körülötte, és csak három ujja volt a bal kezén.” – nagyjából ezek a nő első gondolatai a szomszéd sír melletti pasiról.

A büdös életbe! Nem bírom azt a nőt, egyszerűen ki nem állhatom! Minek ül ez ott állandóan? […] Egyetlen helyen szusszanhatok, a sírnál, de ott sem érezhetem, hogy jogom van elüldögélni és gondolkozni, ha előbb nem gereblyézek, palántázok, gazolok egy kicsit. Erre ott ül a nő. Sápadt, mint egy kifakult színes fotó, mely éveken át a kirakatban állt. Kese, kókadt haj, vértelen arc, fehér szempilla és szemöldök, seszínű ruha, olyan világoskék vagy drapp. Egy drapp nő.” – ez pedig a pasi első benyomása a szomszéd sír mellett üldögélő nőről.

Nem túl biztató kilátások egy – akkor még egyikük által sem remélt – kapcsolathoz. Csakhogy egy napon történik valami: egy harmadik sírnál csacsogó kislány mindkettőjük arcára mosolyt csal, ami szikraként lobbantja be előbb a gondolatokat, majd később a vágyakat is. És lassan kibontakozik kettőjük között egy szenvedélyes szerelem, mintegy az „ellentétek vonzzák egymást” alapon.

De valljuk meg, az egész történet ennél ici-picivel bonyolultabb. Az ágyban még rendben mennek a dolgok, a probléma azon túl kezdődik. A nő, a harmincas Desirée könyvtárosként dolgozik, és nemrég özvegyült meg. Egymagában él városi, puritán berendezésű, könyvekkel telepakolt lakásában, és viszonylag magas kulturális igényekkel rendelkezik. Olyan pasira vágyik, aki ebben partner lenne, aki képes lenne időnként rakoncátlankodó hormonjait kordában tartani, anélkül, hogy lerombolná édes magányának varázsát. A férfi, a szintén harmincas Benny, szintén egymagában él egy vidéki farmon, ahol teheneket tart és gőzerővel gazdálkodik. A háza egy giccsparádé, amelyen igencsak elkelnének az asszonykéz nyomai, kulturális igényei pedig kimerülnek a Rendőrakadémia szintjén. Egy olyan nőre vágyik, aki képes rendben tartani a háztartást, este meleg étellel várná haza a fárasztó munkanap után, sőt még a gazdálkodás terén is segítő kezeket nyújtana. Egyszóval fekete és fehér, ég és föld, tűz és víz. És hogy mégis mitől működik két ilyen totál ellentétes személyiség szerelmi viszonya, az talán az emberi természet, a szingli-lét egyik legnagyobb rejtélye.

Katarina Mazetti regénye, A pasi a szomszéd sír mellől igencsak szórakoztató módon tárja elénk a két harmincas, hidegnek induló, majd – pozitív és negatív értelemben egyaránt – viharosan lángoló, felhőtlenül boldog pillanatoktól és keserű csalódásoktól sem mentes kapcsolatát. A regény tulajdonképpen egy párhuzamos monológ, amelyben a nő és a férfi felváltva meséli el a kapcsolat kibontakozásának, megerősödésének, hanyatlásának, majd újra-fellángolásának a mozzanatait. Egyik fejezetben a nő, a másik fejezetben a férfi szemszögéből – vagyis teljesen eltérő módon – látjuk az események folyását. És ebben a váltott történetvezetésben bontakozik ki igazából az az ellentét, ami kettejük között feszül, és amelyet mégis képes legyűrni valami kölcsönös, megmagyarázhatatlan vonzalom.

A regény vitathatatlanul legnagyobb erénye a humora. A szókimondó stílus, a sziporkázó párbeszédek és monológok, a sokszor tragikomikus jelenetek garantált szórakozást jelentenek. Nyilván nagy mélységekbe vagy magasságokba nem fog elkalauzolni a regény, megmarad az egészséges felületesség szintjén. De ezt semmiképpen sem lehet felróni negatívumként, hiszen egyértelműen nem az a célja, hogy a skandináv irodalom legújabb hullámára – főként a bűnügyi regényekre – jellemző társadalombírálatot fogalmazzon meg, nyoma sincs benne – talán a Desirée barátnője, Märta és pasija, Robert közötti kapcsolatot leszámítva – az északi irodalomra jellemző komor, nyomasztó hangulatnak. Ennek ellenére akár egy görbe tükörként is felfogható a regény egy-egy momentuma, amelyet az elmúlt tíz-tizenöt évben oly nagy terepet kapó szingli-jelenség elé tart az írónő, ahol az emberek kompromisszumokra képtelenül bonyolódnak érzelmektől mentes kapcsolatokba, próbálják a másikra erőltetni saját igényeiket, rigolyáikat. Egy teljesen hétköznapi, vidám kis történet, két teljesen hétköznapi emberrel a főszerepben, akik nem teljesen hétköznapi módon bonyolódnak egymásba.

A regény Svédországban 1998-ban jelent meg, két év alatt közel félmillió példányban kelt el, azóta pedig 25 nyelvre fordították le. Magyar fordításban a Park Kiadó gondozásában, igényes – keménytáblás és védőborítós, fűzött – kiadásban jelent meg 2012-ben. A regényt 2002-ben megfilmesítették, Kjell Sunvall rendezésében készült belőle mozifilm azzal a Michael Nyqvist-tel az egyik főszerepben, aki a Millenium-trilógia eredeti, svéd változatában az újságíró Mikael Blomkvist karakterét játszotta. A regénynek 2005-ben a folytatása is napvilágot látott, amely a napokban jelent meg magyar fordításban Családi sírbolt címen, szintén a Park Kiadó gondozásában.


Vidd hírét!