Mark Nelissen: Darwin a szupermarketben

Írta : Mark Nelissen
Eredeti cím : Darwin in de supermarkt
Eredeti kiadás : 2011
Magyar cím : Darwin a szupermarketben
Fordította : Bérczes Tibor
Kiadó : Typotex Kiadó
Recenzált kiadás éve : 2012
Terjedelme (oldalszám) : 189
90
Vidd hírét!
  •  
  •  

Bizony, Darwin mindenhol ott van: az elmélete a párválasztásban is érvényesül, de a söröző teraszán is, amikor borravalót adunk a pincérlánynak (vagy amikor nem adunk a pincérfiúnak), jelen van az igazgatótanácsban, a demokratikus választásban, vagy abban a kitörő örömben, amit tapssal fejezünk ki. Ennél is tovább megyek: Darwin boldogít. Legalábbis ezt állítja Mark Nelissen belga fejlődésbiológus. Ő persze mindent (szószerint mindent) az evolúció szempontjából vizsgál. Most néhány pillanatra próbáljuk meg ellenvetések nélkül elfogadni az ő szemléletét, és tegyünk kísérletet arra, hogy az ő szemüvegén keresztül vizsgáljuk a világot. Egyrészt roppant szórakoztató, másfelől viszont elgondolkoztat. A végén egész biztosan átértékelünk ezt-azt magunkban.


Csak néhány példát ragadok ki a kötetből, ezek számomra jól illusztrálják azt, amit a könyv és elolvasása jelent. A párválasztásban például egészen a mai napig az a folyamat dönt – állítja Nelissen -, ami a távoli őseinknél alakult ki; ez több részből tevődik össze, és Nelissen több példát is ad rá a könyvben. Minden esetben fontosnak tartja kihangsúlyozni, hogy ezek a mechanizmusok nem tudatosak, a gének és a molekulák irányítanak, miközben mi észre sem vesszük, hogy miért döntünk így vagy úgy. Magatartásbiológusként Nelissen viszont olyan viselkedési mintákat is megfigyelhet az embereken, amelyek nekünk, laikusoknak nem tűnnek fel; ezek gyökerei mind az evolúció korai szakaszában keresendők. Így például a nők olyan párt választanak maguknak, akiről sugárzik, hogy erős, egészséges, magabiztos, a társadalom megbecsült tagja – mert őseink korában egy ilyen férfi azt jelentette, hogy életerős utódokat biztosít a nőnek, ráadásul képes lesz gondoskodni is róluk. Tudom, ez így túl meredeknek hangzik – de a magatartásbiológia szakértője teljesen másképp látja, és meg is tudja magyarázni.

Szerintem mindannyiunknak ismerős a helyzet, amikor ugyanazon a teraszon a pincérfiú nem kap borravalót, a pincérlány viszont igen. A magatartásbiológus természetesen ennek az okait is az evolúcióban keresi: őseink korában egy férfinak annál nagyobb volt az esélye a nőknél, minél nagyvonalúbbnak látszott. Leegyszerűsítve: ha szétosztogatta a zsákmányát (vagyis gazdagnak, nagyvonalúnak, rátermettnek tűnt), akkor megnövelte annak esélyét, hogy tovább tudja örökíteni a génjeit. Persze a teraszon söröző férfiak nem feltétlenül a pincérlánnyal szeretnék örökíteni a génjeiket, de a mechanizmus onnan származik.

Nelissen szigorúan biológus szemmel vizsgálja a világot, főleg az emberek viselkedését, és néhol már vicces, ahogy mindent az evolúcióra és a szaporodásra redukál. Megállapításainak egy része (teszem hozzá: laikusok számára) minimum mosolyt fakasztó; egyes következtetéseket túl mesterkéltnek találtam, mások viszont elgondolkoztattak. A demokráciáról például azt tanítják, hogy az ókori Görögországból származik. Nelissen viszont azt állítja, hogy a demokratikus választás/döntés rendszere megfigyelhető az Indonéziából származó tonkinéz makákóknál – és az érvelése nagyon meggyőző. Egy másik érdekes példa a könyvből a taps: az ember így mutatja ki, ha valami a kedvére való. A tapsnak viszont nagyon érdekes jellemzői vannak: egyrészt csoportviselkedés, hiszen otthon a tévé előtt senki sem tapsol Britney Spearsnek. Egy másik furcsa jellemzője tetszésnyilvánításunk eme formájának, hogy szinkronban végezzük. A legtöbb esetben spontán alakul ki a szinkronhatás, de tanulmányok bizonyították, hogy a ritmus a másodperc kétharmada alatt alakul ki, még akkor is, ha több százan tapsolnak. Sőt, a tapsolók csupán 10 százaléka tapsol a bal kezével – azaz a jobb keze van lenn, amikor a kettőt egymáshoz ütögeti. Nelissen a gyökereket a magatartásbiológiában keresi, és laikusként is csak hümmögni tudunk rajta, megcáfolni nem tudjuk.

A szerző a bevezetőben leszögezi, hogy a kezünkben tartott könyv nem szaktudományos munka, hanem egy könnyed, olvasmányos, jól emészthető mű, és ehhez mindvégig tartja magát. Nelissen az olvasmányosságot tartja szem előtt, a magatartásbiológiát a mindennapi történések apropóján igyekszik megismertetni. Az egészet jókora adag humorral fűszerezi, így egyszerre szórakoztató és oktató. Ha képzeletben össze szeretném rakni azt a tanári kart, akiknek az előadásaira szívesen bejárnék, akkor Hahner Péter, V. P. Borovička és Timothy Snyder “történelemprofesszorok” mellé biztosan odaállítanám Mark Nelissent is, mint magatartásbiológust. De vajon a végén milyen diplomával távoznék?


Vidd hírét!
  •  
  •