Egy év – egy kötet: úgy tűnik, a Pittacus Lore álnév alatt író amerikai szerzőpáros, James Frey és Jobie Hughes ezt az elvet követi a Lorieni Krónikák című, hatkötetesre tervezett regénysorozat írásakor (legalábbis ami a központi sztorit illeti). Az első kötet, A negyedik 2010-ben jelent meg (magyarul 2011-ben), a második kötet, A hatok hatalma pedig egy évvel később. Tavaly augusztusban a harmadik kötet, a Kilencedik titka is napvilágot látott, év végén pedig már a magyar olvasók is kézbe vehették a Cartaphilus Könyviadó gondozásában megjelent kötetet.
A Kilencedik titka nagyjából ott folytatódik, ahol véget ért a második kötet. A mogadoriakkal vívott spanyolországi összecsapást követően a Védők egy része – Hatodik, Hetedik és a Tizedik, valamint utóbbi Cêpanja, Crayton – Indiába tart, mivel információik szerint ott lehet az egyik Védő. A védővarázslat – amely arra szolgált, hogy csak sorrendben lehessen megölni őket – megszűnt, így tehát együtt utaznak, mert nagyobb erővel képesek szembeszállni ellenségeikkel. Kalandos utazást követően jutnak el a Himalája indiai részére, ahol találkoznak Nyolcadikkal, egy tizenéves sráccal, aki igen hasznos tálentumokkal rendelkezik: képes az alakváltoztatásra és a teleportálásra. Utóbbit felhasználva próbálnak meg eljutni Amerikába, hogy találkozzanak Negyedikkel és Kilencedikkel.
Negyedik és Kilencedik is úton van, miután utóbbi kiszabadult a mogok főhadiszállásáról, előbbinek pedig sikerült visszaszereznie ládáját. Ott kellett hagyniuk Sam-et, Negyedik barátját – akivel még az első kötetben ismerkedhetünk meg –, a két Védő tehát abban mesterkedik, hogy kiszabadítsák a fiút, és a nyomára bukkanjanak Negyedik barátnőjének, Sarah-nak is. Nyomukban ott van az FBI – és persze a mogadoriak –, a szálak pedig egy új-mexikói katonai bázisra vezetnek. Itt találkoznak majd később a másik négy Védővel, és itt kerül sor az első összecsapásra a mogadoriak vezetőjével, a legyőzhetetlennek tűnő Setrákus Rával.
A Kilencedik titka hasonló stílusban íródott, mint ez előző kötet: a párhuzamosan futó cselekményszálakat jelen időben, egyes szám első személyben mesélik a szerzők, mindig egy-egy Védő szemszögéből mutatva be az eseményeket. Az egyik mesélő továbbra is a Negyedik, a másik pedig ezúttal a Hatodik, továbbá egy-két fejezet erejéig beszáll a mesélésbe a Hetedik is. A cselekményszálakat, a korábbiakhoz hasonlóan, ebben a kötetben is az eltérő betűtípusok különböztetik meg egymástól.
A Kilencedik titka nemcsak ebben, hanem több más jellemzőjében is nagyon hasonlít az előző kötetekre. Itt is megismerkedünk két Védővel – a második rész végén már szerepet kapó Kilencedikkel, illetve a Nyolcadikkal –, és ennek megfelelően kapunk egy kis demonstrációt a tálentumaik működéséről. Ehhez persze szükséges néhány összecsapásra a mogadoriakkal és a hatóságokkal, így tehát kalandokban sincs hiány. Ezeknek a csúcspontja a főgonosz Setrákus Rával való harc, amikor a hat Védő együttes erővel próbál felülkerekedni a mogok vezetőjén, egyelőre sikertelenül. És ez adja a muníciót a következő kötetekhez is, hiszen egyrészt hiányzik még egy Védő, az Ötödik – az idén augusztusban megjelenő negyedik kötet címe (The Fall of Five) arra utal, hogy feltehetően ő lesz a következő rész központi szereplője –, másrészt a mindent eldöntő összecsapás a mogokkal még hátra van.
Szintén kötelező motívum az eléggé sziruposra sikeredett szerelmi szál, amelyből ezúttal több is kibontakozóban van, továbbá az előző két kötetet olvasók számára nem lesz ismeretlen a Cêpanok feláldozhatósága sem (…hogy többet ne mondjak a spoilerveszély miatt). Némi újdonságként kis visszatekintőt kapunk a lorieni múltba – de az általam korábban hiányolt „felvilágosító” háttérsztoriban itt sem lesz részünk –, emellett egyre többet tudunk meg a Védők által birtokolt ládák tartalmáról és az egyes tárgyak használatáról. Egy újabb újdonság pedig az amerikai hatóságok szerepének leleplezése, ami viszont számomra egyértelműen negatívan csapódott le: nem értem, miért kellett ilyen szinten belekeverni az FBI-t a lorieni-modagori összecsapásba.
A Lorieni krónikák a harmadik kötet után is megmarad annak, amit az előző kettőből már megszokhattunk: egy kis kaland és izgalom, némi újdonság, pár elcsépelt motívum, nem túl megerőltető nyelvezet – egyszóval egy átlagos, eléggé kiszámítható young adult sorozatnak. És ezzel önmagában nem is lenne gond, viszont most már túl a sorozat felén nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy a három kötet eseményeit simán bele lehetett volna sűríteni egyetlen, párszáz oldalas kötetbe, anélkül, hogy az olvasókat különösebb veszteség érte volna. A hatkötetesre tervezett sorozat ugyanis rejt némi kockázatot magában, főként, hogy az első és az utolsó kötet megjelenése között vélhetően hat év fog eltelni: bizonyára elég sok olvasó, aki tinédzserként kezdte olvasni a Lorieni krónikákat, közben felnő, érettebbé válik, és vélhetően az igényszintje is kissé átalakul, akkor pedig a szerzőpáros által nyújtott színvonal feltehetően sokuk szemében kevés lesz ahhoz, hogy beruházzanak a későbbi kötetekre is.
Az én esetem kissé más, egyrészt mert jócskán túl vagyok a tinédzserkorszakomon, másrészt a harmadik kötet kézbevételekor már egyáltalán nem fogalmaztam meg elvárásként, hogy az előzőekhez képest valami nagyon újszerűt, rendkívülit nyújtson. És amiatt sincsenek álmatlan éjszakáim, hogy vajon mikor vehetem kézbe a következő kötetet. Egyszerűen kíváncsi vagyok, hogy lesz-e a fennmaradó kötetek valamelyikében egy olyan csavar, egy áttörés, ami az egész sorozatot kissé más megvilágításba helyezi, vagy inkább egyszerű marketingfogással állunk szemben, amikor a szerzők két becsületes kötetre való anyagot próbálnak hat kötet formájában eladni. Utóbbit látszik erősíteni az a tény, hogy időközben e-könyv formájában megjelent négy novella/kisregény – és az idén még további kettő várható –, I am Number Four: The Lost Files sorozatcím alatt, amelyek a központi sztoriban levő fehér foltokat igyekeznek pótolni. Ezeket az Amazonon általában 3-4 dolláros áron lehet megvásárolni, miközben a Lorieni Krónikák köteteinek ára kb. 8-9 dollár között mozog, így nem nehéz kiszámolni, hogy a hat háttérsztoriból akár három kötet árának megfelelő bevétel is összejöhet. Sőt, hogy még érdekesebb legyen a dolog, a hat e-könyvből az első három már nyomtatásban is megjelent 2012-ben The Legacies (Lorien Legacies: The Lost Files, #1-3) címmel, a másik három pedig várhatóan 2013-ban fog megjelenni – nyilván miután e-könyv formájában kiadják az utolsó két részt – Secret Histories (Lorien Legacies: The Lost Files, #4-6) címmel. Ezt egyáltalán nem érzem korrektnek a szerzők részéről, mivel ezeknek a háttérsztoriknak a Lorieni Krónikák eredeti történeteiben volna a helyük, nélkülük ugyanis korántsem teljes a történet. Olyan ez, mint amikor az ember vásárol egy tévét, és a tápkábelt meg a távirányítót külön kell megvennie hozzá.
Egyébként kíváncsian várom, hogy a magyar olvasókhoz eljutnak-e ezek a kiegészítő történetek, akár e-book formájában, akár nyomtatott formában. Én személy szerint célszerűnek tartanám – ha már a szerzők ilyen megoldáshoz folyamodtak –, hiszen ezek nélkül a magyar olvasóközönség feltehetően jóval kevesebbet kap majd a Lorieni Krónikákból, mint angolul (is) olvasó társaik.