Nem olvastam korábban könyvet a dán szerzőtől, ez az első alkalom, hogy Jussi Adler-Olsen-regény került a kezembe. Kissé fenntartásokkal kezdtem neki, hiszen a világhálón olvasottak nem sok jót ígértek a szerző írói stílusát illetően. A vélemények megoszlanak, a kritikusok zöme nem rajongott Jussi Adler-Olsen korábbi műveiért, ellenben az én tetszésemet teljes mértékben elnyerte a dán tollforgató stílusa. A Palackposta egy kiválóan felépített krimi, érdekes történettel, pörgős cselekménnyel.
Az alaptörténet szerint néhány évvel ezelőtt két gyerek útjára indított Dánia partjainál egy üvegpalackot, melynek belsejébe egy segélykérő üzenetet helyeztek. A palackpostát Skócia partjainál halásszák ki 13 évvel később, majd visszaküldik a dán illetékes hatóságokhoz. Így kezd nyomozásba ismét a Karl Mørck vezette Q-ügyosztály. A koppenhágai rendőrség alagsorába száműzött csapat napjai néhol unalmasnak tűnnek, Mørck folyton annak a lehetőségét keresi, hogy pihenhessen, ám nyomozáskor az egész csapat lelkesen végzi dolgát. Karl Mørck a csapat vezetője, ő a rutinos, furfangos rendőr, Assad a csapat motorja, aki lendületet visz a nyomozásokba, míg Rose a folyton lázadozó asszisztens.
A profi gyerekrabló különböző vallási szekták felkutatása után sokgyerekes családokra csap le, elrabolja a család két gyerekét, majd váltságdíjat követel értük. A pénz megkaparintása után egyik gyereket meggyilkolja, míg a másikat szabadon engedi, hogy elmondhassa, mire számíthatnak, amennyiben a rendőrséghez fordulnak. Megdöbbentő, hogy számos vallási szekta létezik a világon, melyek furcsábbnál-furcsább szabályok szerint működnek. Adler-Olsen némi kritikát is megfogalmaz az ilyen csoportosulásokkal szemben, egyszersmind rávilágítva arra, hogy milyen következményekkel járhat a valláshoz való fanatikus ragaszkodás.
Ahogy halad a cselekmény, fokozatosan tárul elénk a gyilkos karaktere. Az író a gyilkos gondolatain keresztül avat be annak lelkivilágába, így tárul elénk az introvertált, magas intelligenciájú, roppant kegyetlen bűnelkövető jelleme. Visszatérő motívum a krimikben a gyerekkorban elszenvedett, lelki és testi bántalmazások okozta sérelem. Jelen esetben is erre alapozva formál jogot magának a gyilkos tetteinek igazolására. Jussi Adler-Olsen remek karaktert alkotott a főgonosz személyében, mondhatni egymaga viszi előre a cselekményt, teszi izgalmassá a sztorit.
Nem ennyire domináns a nyomozók karaktere, róluk és családi ügyeikről csupán annyit tudunk meg, amennyi szükséges a megismerésükhöz. A regény hangvétele humoros, több ízben is tanúi lehetünk Karl Mørck csípős, cinikus megjegyzéseinek, melyeket én díjaztam. Jót tesz a nyomozó karakterének. Nem tetszett, egy idő után pedig kifejezetten irritált, ahogyan az író Mørck nyomozó legyek iránti utálatát próbálta az olvasóra erőltetni. A sorozatos légyhessegetés már nem tűnt olyan viccesnek.
Az alaptörténettel párhuzamosan fut egy másik cselekményszál is, a rendőrök különös gyújtogatásokkal kapcsolatosan nyomoznak. Nem láttam értelmét ennek a mellék-történetnek, a cselekményre semmilyen módon nem volt pozitív hatással.
Mindent egybevetve a Palackposta egy remekbe szabott krimi, a műfaj szerelmeseinek igazi csemege, a kedvenc könyvek gyűjteményében mindenképp ott a helye.