John le Carré: Az üldözött

Írta : John le Carré
Eredeti cím : A Most Wanted Man
Eredeti kiadás : 2008
Magyar cím : Az üldözött
Fordította : Falvay Dóra
Kiadó : Agave Könyvek
Recenzált kiadás éve : 2009
Terjedelme (oldalszám) : 278
100
Vidd hírét!
  •  
  •  
  •  

Noha az utóbbi két évtizedben írt regényei legalább annyira szórakoztatóak, mint például a Karla-trilógia, azért a hidegháború vége egyértelműen változást jelentett John le Carré életművében. A szakma éppen ezért általában két külön kategóriába sorolja le Carré regényeit, és a kritikusok a hidegháború előtti és utáni korszakról beszélnek. Az üldözött ez utóbbi csoportba tartozik, és azt hiszem, kijelenthető: ez a szerző legjobb regénye azóta, hogy a nyugati világ kémjei nem a vasfüggöny mögé zárt ellenséggel szegülnek szembe. Nagyszerű történet, markáns karakterek, életszerű jelenetek és párbeszédek, valamint maró gúny teszi felejthetetlenné a regényt.


Az oroszul beszélő, Csecsenföldről származó Íszá Karpov Svédországon és Dánián keresztül érkezik a hamburgi kikötőbe, miután ült már orosz és török börtönben is. Mire a menekültek felkarolásával is foglalkozó Északi Menedékhez fordul segítségért, már egész Európában szerepel a körözött személyek listáján. Rengeteg készpénz van nála, megrögzött muszlim, és egy Hamburgban székelő angol bankárt akar felkeresni. A fiatal és törekvő Annabel Richter lesz a segítségére, az Északi Menedék egyik ügyvédje, aki egyszer már szemtanúja volt annak, hogyan toloncolták ki az országból az egyik védencét. Megfogadta, hogy ezt még egyszer nem engedi megtörténni.

Íszá mesés összeg jogos örököse, amelyet megboldogult apja, a Vörös Hadsereg egykori ezredese helyezett letétbe a Brue Frères Bankháznál, a jelenlegi elnök, Tommy Brue apjánál, angol titkosszolgák hathatós közreműködésével. Ha igénylést szeretne benyújtani, csak igazolnia kell magát, és rendelkeznie kell a hozzáférést biztosító eszközzel. Iszá azonban egy csecsen szökevény, nem igazán tudja meggyőzően igazolni magát. A 9/11 utáni világban ráadásul minden utcasarok be van kamerázva Európa egyik legfontosabb kikötőjében (ahol egyébként Mohamed Atta és csapata is székelt, majd készült a szeptember 11-ei terrortámadásra, gyakorlatilag teljesen zavartalanul), és mindennek füle van, így Íszá felbukkanása/jelenléte nem maradhat túl sokáig titok a titkosszolgálatok előtt. A veterán operatív csoportvezető, Günther Bachmann zseniális tervet kovácsol: hagyni kell Íszát, hadd tegye, amiért érkezett, és közben csapdát állítani egy bizonyos dr. Faiszal Abdullah-nak, a köztiszteletben álló, Németországban élő muszlim hittudósnak, aki a mohamedán hitről és a vallásgyakorlásról ír fontos könyveket, karitatív tevékenységeket folytat, jótékonysági szervezeteket támogat – és a gyanú szerint tevékenysége 5 százalékában a terrort finanszírozza. Íszá és a mesés összeg, amelyet megörökölhet, ha engedik, elégséges lehet ahhoz, hogy az amúgy egymással versengő titkosszolgálatok – az amerikaiak, a britek és a németek – megbizonyosodjanak a gyanújukról.

A történet nagyszerű és hihető. Le Carré gondosan építi fel a cselekményt, az apró mozaikokból összeálló sztori pontos látlelete annak, hogyan működik a kémek világa szeptember 11-ét követően, miként gondolkod(hat)nak a hírszerzők és -elemzők, milyen döntéseket hoznak a feletteseik. A regény ugyanakkor éles bírálata is a gépezet működésének. Ha dr. Abdullah kilencvenöt százalékban az iszlám világ rászorulóit támogatja, és (a feltételezések szerint!) csak öt százalékban csöpögtet pénzt terrorcselekmények támogatására (ami egyébként több mint elég ahhoz, hogy közvetlenül is felelős legyen ártatlan emberek lemészárlásáért), akkor a német/angol/brit titkosszolgálatok hány százalékban ártanak, amikor a terror elleni globális háború égisze alatt ártatlanokat hurcolnak meg, használnak ki, zsarolnak meg,  fekete pénzeket mosnak tisztára, szövetkeznek az ellenféllel, ígéreteket szegnek meg? És vajon egyik miben különbözik a másiktól?

Le Carré ezúttal a szokásosnál is nyíltabban, szinte leplezetlenül bírálja a nyugati titkosszolgálatokat azok embertelen, kapzsi módszerei miatt – csak éppen tudni kell olvasni a sorok között. Mindezt zseniális karakterek felvonultatásával váltja valóra. Bachmann talán éppen azt az embertípust testesíti meg, amellyel a szerző is leginkább azonosulni tud. Le Carré tudja, hogy a terror elleni (globális) harcra szükség van, de azzal nem ért egyet, hogy a hangzatos jelszavak mögé bújva megfeledkezünk az emberségről és arról, ami elviekben éppen a békét hirdető nyugati civilizáció egyik alapja (kellene legyen), miszerint az élet följebbvaló a törvénynél. Ha ezt figyelmen kívül hagyjuk, akkor ugyan mi különböztet meg bennünket azoktól, akik terrort zúdítanak a világra?

A regény magyarul az Agave Könyvek gondozásában jelent meg 2009-ben, egy évvel az eredeti publikálása után. A könyv alapján Anton Corbijn forgatott filmet a nemrég hirtelen elhunyt Philip Seymour Hoffmannel a főszerepben. A kiadó a mozifilm apropóján filmes borítóval 2014 augusztusában újra kiadta a könyvet.


Vidd hírét!
  •  
  •  
  •