A tizedik Matt Scudder-regényben az ex-zsaru egy kábítószer-kereskedő megbízása alapján nyomoz és bukkan olyan sorozatgyilkosokra, akiknek korábbi bűncselekményeit a New York-i rendőrök nem kötötték össze egymással, tehát valójában Scudder fedezi fel a megoldatlan gyilkosságok közötti összefüggéseket. Ez már önmagában is nagy eredmény, mert így sokkal több adat áll a rendelkezésére ahhoz, hogy az amúgy profi módon (szinte) minden nyomot eltüntető szadista pszichopata párost elcsípje. Lawrence Block regényét gyenge idegzetű és kiskorú olvasóknak egyáltalán nem ajánljuk (a borító hátlapjára is rákerült a 16-os karika, plusz pont érte a kiadónak), de a műfaj szerelmeseinek kötelező olvasmány.
A Sírok között azzal kezdődik, hogy két ismeretlen alak elrabolja a drogkereskedő Kenan Khoury feleségét, és a libanoni származású férfitól egymillió dollárt követelnek váltságdíjként, na meg azt, amit ilyenkor szoktak: hogy ne szóljon senkinek, leginkább a rendőrségnek ne. Kenan csak az öccsét, Petert avatja be, és alkudozik a felesége elrablóival a váltságdíjat illetően, noha képes lenne közel egymilliót 24 óra alatt összegyűjteni. Végül négyszázezerben egyeznek meg, és pár óra leforgása alatt vissza is kapja a nejét: egy autó csomagtartójában, darabokban, szemeteszsákokba csomagolva. Itt jön a képbe Matt Scudder. Peter visszaeső alkoholista, néhány korábbi AA-gyűlésen találkozott Scudderrel, aki egyszer egy névjegykártyát is adott neki. Így lépnek kapcsolatba a Khoury-fivérek Matt-tel, és azt kérik tőle, derítse ki, hogy kik gyilkolták meg Kenan feleségét. Az ügy az olvasó és a testvérek szemszögéből teljesen kilátástalannak tűnik, ám Scudder már az első perctől tudja, hogy hol kell kezdenie a nyomozást.
Matt Scudder az elkövetés módjából arra következtet, hogy a gyilkosok nem csak a váltságdíjért tették, amit tettek, és feltehetően nem is azért, hogy bosszút álljanak egy drogkereskedőn – Matt úgy véli, hogy a gyilkosok élvezték, amit csináltak, és ez könnyen jelentheti azt, hogy nem ez volt az első esetük. Találni kell tehát olyan korábbi felderítetlen gyilkossági ügyeket, amelyek több pontban hasonlítanak a mostanira, továbbá meg kell próbálni olyan nőszemély után kutatni, aki esetleg túlélt egy hasonló támadást. Tű a szénakazalban, de nem lehetetlen küldetés. Scudder a nyakába veszi a várost, metrózik, sétál, kérdez és kutat, mert tudja, hogy aki keres, az talál.
New York krónikása egyes szám első személyben meséli el a történetet, ahogy azt egyébként megszokhattuk, és közben megosztja az olvasóval a hétköznapok bánatát és az élet apró örömeit. Lawrence Block nagyon jó mesélő: az a fajta, akinek a szavain ezrek csüngenek, és mindegy, hogy közben mit mesél, mert jól mesél. A szöveg magával ragad, és nem is a történet, inkább a mesélés módja szippant be; adott pillanatban Matt magánéleti problémái vagy New York utcái ugyanúgy érdekelnek, mint az, hogy sikerül-e felgöngyölíteni a gyilkossági ügyet, s ha igen, azt milyen áron. Az érdekfeszítő mesélést egy-egy mesterien beleszőtt, erős jelenetsor szakítja meg (mint amikor az egyetlen túlélő felidézi a gyilkosok kezei között átélt borzalmakat), amelyektől ez a sokat látott és tapasztalt ex-zsaru is mintha megdöbbenne, mintha újra és újra rácsodálkozna az emberben lakozó démoni gonoszság mértékére.
A középpontban természetesen Matt Scudder áll, ez a kissé mélabús, a sorsába beletörődött, csipetnyi fanyar humorral rendelkező középkorú férfi, aki a krimiirodalom egyik legjobban megrajzolt figurája. Valamikor régen rendőrként szolgált a Nagy Almában, de egy tragikus kimenetelű akciót követően hátat fordított korábbi életének, és állását, feleségét, gyerekeit maga mögött hagyva egy szállodába költözött, magára öltötte a magányos farkas szerepét, majd személyes démonjai és problémái elől az alkoholba menekült. Mindez régen történt, és Scudder egy ideje már nem nézett a pohár fenekére, de az AA-gyűlésekre rendszeresen eljár, ami azt az érzést kelti az olvasóban, hogy bizony vékony az a fal, amely Mattet elválasztja a korábbi állapottól és életétől. Ezzel együtt Scudder erős jellem, ellenáll minden kísértésnek, a dolgokról határozott véleménye van, hitében megingathatatlannak tűnik, noha ő valószínűleg nem tartja önmagát minden értelemben kifejezetten erősnek.
Visszatérő szereplő a regényben a színes bőrű, szabad szájú TJ, aki feltehetően az utcán él, nagyon jól eligazodik New York egyes részein, és bizonyos dolgokban Matt segítségére van. (TJ-vel először a széria előző kötetében, a Tánc a mészárszéken címűben találkozhattunk.) Természetesen újra felbukkan Matt barátnője, Elaine, és ezen a vonalon (is) egyféle karakterfejlődésnek lehetünk a szemtanúi, hiszen Scudder végre önmagának is elismeri, hogy zavarja Elaine munkája (a nő gyakorlatilag prostitúcióból él, bár ő ezt nem így hívja, nem az utcán árulja a testét, és az ügyfeleit is megválogatja), és a nemtetszésének hangot is ad. Matt mellett a regény másik nagy szereplője maga New York. Block úgy festi meg a város utcáit és sugárútjait, úgy beszél éttermekről, kocsmákról, templomokról és sikátorokról, ahogy más soha korábban. Ez nem a szó szoros vagy hagyományos értelmében vett tájleírás: az, ahogyan a városról beszél, szinte olyan, mintha New York része lenne a cselekménynek, majdhogynem beleolvad a szövegbe, ennek köszönhetően a korai kilencvenes évek Nagy Almájáról nagyon éles kép alakul ki az olvasó előtt. A hangulat és a pontos korabeli kép/tabló megteremtésében nagy szerepet játszik az, ahogyan Block a részletekre odafigyelve, de azokban nem elveszve ad képet egy időben nem oly régi, de ma már mégiscsak letűnt világról, ahol természetes, ha a főszereplő metrón vagy gyalog közlekedik, az emberek utcai fülkékből telefonálnak és a rendőrségi archívum egy tonna papírt jelent.