John le Carré: Single & Single

Írta : John le Carré
Eredeti cím : Single & Single
Eredeti kiadás : 1999
Magyar cím : Single & Single
Fordította : Falvay Dóra
Kiadó : Agave Könyvek
Recenzált kiadás éve : 2015
Terjedelme (oldalszám) : 331
100
Vidd hírét!
 
 

A londoni kockázatitőke-társaság, a Single-ház jogászát Törökországban agyonlövik. Az elkövetők egy feltételezett árulást bosszulnak meg ezzel (egy Odesszából útnak indult teherhajó feltartóztatását sérelmezik), de ugyanakkor üzennek is a Single tulajdonosának, Tiger Single-nek hogy a tánc csak most kezdődik. Tiger szinte azonnal köddé válik, miközben a társaság szovjetblokk-szakértője és egyben a vezérigazgató személyzeti főnöke, Randy Massingham egy brit vámtiszt, bizonyos Brock által irányított különítmény oltalmába menekül, azt állítva, hogy az élete veszélyben van. Brock és csapata amúgy is árgus szemekkel (és titkosszolgálati módszerekkel  naná, hiszen le Carré-regényről beszélünk) figyelte a Single-ház tevékenységét. Massingham rejtélyes viselkedése, Winser kivégzése (a török hatóságok szerint: öngyilkossága) és Tiger eltűnése számukra is azt jelzi, hogy épp áll a bál, értsd: valami kezdetét vette. Valami, amire már vártak. Kiugrott a nyúl a bokorból.

Oliver Single mesés karrierről álmodik, amikor fiatalon az apja cégéhez kerül. Karrierje útjába azonban előre nem látható akadályok gördülnek, legelsőnek mindjárt az apja természete. Mivel Oliver az egyetlen fiúgyermek, szinte törvényszerű, hogy egyszer majd ő örökli a Single birodalmat, ám addig viszont Tiger a mindenható, ő irányít, és az ő módszere az, hogy a cél érdekében árkon-bokron átgázol. Tiger Single maga a két lábon járó kapzsiság. Tulajdonképpen ebből fakad az is, hogy a még több hozam érdekében nem válogat sem az eszközökben, sem az ügyfelekben. Sőt, leendő ügyfeleit egyenesen a frissen széthullott Szovjetunió romjai közül egyre magasabbra vágyó orosz oligarchák körében toborozza. Azoknak meg épp kapóra jön egy londoni kockázatitőke-társaság, amelyen keresztül az utolsó centet is tisztára lehet mosni. Tiger tisztában van azzal, hogy milyen jellegű üzleti kapcsolatot létesít, amikor beszáll az Orlov fivérek üzletébe, de a fiát nem avatja be minden dolgába. Oliver előtt, noha üzleti ügyben Tiger megbízásából többször is személyesen utazik Oroszországba, csak lassan válik világossá, hogy milyen természetű üzelmek és befektetések révén hízik a Single-ház bankszámlája, és az eszméléshez szükséges az egyik ügyfél, a fivérek kétes ügyeit intéző-pátyolgató Hoban boldogtalan házasságban élő felesége is, Zója, aki egyrészről a lelke mélyén legalább annyira humánus, mint az ifjabbik Single, másrészről viszont első pillantásra beleszeret Oliverbe. (Az érzés kölcsönös, de a fiatal férfi szinte minden nővel így jár, értsd: első pillantásra beleszeret. Vagy azt hiszi.) Oliver Zójától tudja meg, hogy immár nem is orosz embervérrel, hanem többek között egyenesen kokainnal üzletel a társaság, és ebben nyakig benne van az apja is. Hirtelen támadt zavarában és/vagy kétségbeesésében a brit vámhatóságokhoz menekül, és nemes egyszerűséggel elárulja nem csak az apját, de az egész brancsot  így kerül Brock látószögébe a mesés összegeket megforgató Single-ház.

A történetet John le Carré természetesen nem kronológiai sorrendben meséli el  ahogy azt a szerzőtől megszokhattuk, a cselekmény több idősíkban zajlik, ezek között előre-hátra ugrálunk, és így áll össze kerek egésszé a kép. A regény Winser kivégzésével kezdődik, aztán megismerjük Olivert, aki a jelenben álnéven él egy angliai kisvárosban, de utoléri a múltja, és muszáj szembenéznie a démonaival. Visszaugrunk az időben egészen addig, amikor Oliver a Single-nél kezdett dolgozni, és szépen fény derül mindarra, ami miatt az ifjabbik Single az álnevet és a rejtőzködést kellett válassza. Közben pedig tiszta és aggasztóan pontos képet kapunk a nyugati irányba terjeszkedő vadkapitalizmusról, a szovjet birodalom romjai között újjá- vagy megszülető opportunisták világáról, annak szereplőiről, akik üzletembereknek nevezik/képzelik magukat, de alvilági módszerekkel és alvilági piacok kiszolgálásáért dolgoznak. Kihasználják az igazi kapitalizmus kínálta lehetőségeket, de az üzleti életben a saját törvényeik uralkodnak, amelynek egy új kis világ az eredménye. Ebben ismeretlen fogalomnak számít az erkölcs és az egyén; a pénz, a hatalom és a birtoklásvágy diktál. Kívülről szép/gazdag és irigylésre méltó: erődítménynek is megfelelő villa a Boszporusz partján, Mercedes sofőrrel, magánrepülőgép, city-beli cégek a partnerlistán, a legjobb svájci ügyvédek a zsebben, offshore cégek garmadája Európa és a világ adóparadicsomaiban. A fényes máz alatt azonban minden rohad, ami emberi. Ennek az új világnak szétbomló családok, apa-fia kapcsolatot megrontó konfliktusok, szeretethiány, az alvilági kapcsolatok miatti állandó életveszély és az érdekszféra terjeszkedési útvonalát jelző hullák a legfőbb jellemzői.

A Single & Single a szerző azon regényei közé tartozik, amelyet a hidegháború utáni korszakban és korszakról írt. Noha a kiadó a könyvet műfajilag kémregényként kategorizálta, kémregénynek csak enyhe túlzással nevezném. Brock és csapata valóban titkosszolgálati módszerekkel nyomoz a Single-ház ügyében, de ők maguk nem titkosszolgák, nem kémek, nem hírszerzők. Brock egy magas rangú vámtiszt, aki egy különleges, helyenként külügyminisztériumi és/vagy White Hall-i jóváhagyással (vagy inkább csak hallgatólagos beleegyezéssel) tevékenykedő különítményt vezet. Néha erőltetettnek vagy fölöslegesnek éreztem azt a túlzott óvatosságot, amellyel az egész ügyet követték, ahogy a célszemélyeket megfigyelték, a műveleteket előkészítették, de végeredményben a regény egyetlen pillanatra sem tűnt hiteltelennek. A párbeszédek sziporkázóak, a történetvezetés zseniális, a sorok közé rejtett irónia mar, mint a sav. Csak a karakterek megrajzolásánál éreztem azt, hogy le Carré ezúttal más sablont használt, mint azt tőle megszokhattuk: a Single & Single szereplői enyhén idealizált figurák, vagy nagyon jók, vagy nagyon rosszak. Így aztán például Hobanról az első perctől ordít, hogy negatív szereplő, míg Oliver rögtön, néhány bekezdés után az olvasó szívéhez nő, és nincs olyan momentuma a regénynek, ami a szereplőkről kialakult első benyomást árnyalná. A befejezés is kissé rendhagyó, de le Carré-rajongók már megszokhatták, hogy a szerző a konklúziót általában nem rágja az olvasók szájába.


Vidd hírét!