Douglas Preston: Becsapódás

Írta : Douglas Preston
Eredeti cím : Impact
Eredeti kiadás : 2009
Magyar cím : Becsapódás
Fordította : Seregi Márton
Kiadó : General Press Könyvkiadó
Recenzált kiadás éve : 2016
Terjedelme (oldalszám) : 341
84
Vidd hírét!
  •  
  •  

Douglas Preston munkásságáról szó esett már Az elveszett sziget című, Lincoln Childdal közösen alkotott regénye kapcsán. A hatvanéves amerikai író emellett számtalan tudományos-fantasztikus tematikájú regény szerzője, de nevéhez kapcsolódik számos nem fikcióra épülő alkotás is a tudomány, történelem, felfedezés és kriminalisztika terén (pl. The Monster of Florence – A firenzei szörny című könyve, amelyért 2000-ben családjával Firenzébe költözött). Matematikát, biológiát, csillagászatot, geológiát tanult és több szakterületen is munkálkodott, mielőtt végleg írói pályára lépett volna. Dolgozott a New York-i természettudományi múzeumnál, rovatvezető, felelős szerkesztő és újságíró volt természettudományos magazinoknál (National Geographic, Natural History, The Atlantic stb.). Tanított a Princeton Egyetemen, jelenleg aktív tagja a Nemzetközi Thriller Írók szervezetének. Már kisgyerekként érdeklődő és veszélyes szórakozásoktól nem mentes életet folytatott. Későbbi utazásai során hosszú lovas túrákon vett részt Amerika nagy történelmi területein keresztül, amelyeknek eredményeképpen könyv is született A Journey Across the American Southwest címmel. A világ több, misztikusnak számító térségében is megfordult, többek között a kambodzsai dzsungelben is, így ő lett az első nyugati ember, aki belépett egy elveszett angkori templomba és bebocsájtást nyert egy ókori egyiptomi sírkamrába a Királyok Völgyében. Ezeken az alapokon elindulva nem meglepő, hogy a tudomány és a fantasztikum ötvözetében páratlan alkotásokat hozott létre, ezek közé sorolható a Becsapódás című, 2009-ben megjelent regénye is.


Észak Amerikában, Maine állam csipkézett partjainál egy kisvárosban két fiatal lány egy használt teleszkóppal vizsgálja az éjszakai égbolton az Androméda galaxist. Füves cigivel a fogaik között ámuldoznak a világegyetem nagyságán és felfoghatatlan végtelenségén, amikor hirtelen nappali fény borul az öbölre, valami pedig nagy robajjal és eszméletlen gyorsasággal szeli át az éj feketeségét, és tűnik el előlük a semmibe. Ahogy az ámulat és a sokk hatása kissé enyhül, Abbey-nek eszébe jut, hogy teleszkópján még mindig nyitva a zár, a kép tehát még mindig készül…

Wyman Ford egykori CIA ügynök új feladattal szembesül, ezúttal azonban szabadúszóként kell teljesítenie az egyszerűnek tűnő és látszólag kevés felelősséggel járó munkát. Az illegális drágakőpiacon ugyanis feltűnik egy különleges, mézszínű kő, amely első látásra ugyan gyönyörű, de halálos veszedelmet rejt magában, és illetéktelenek kezébe kerülve pusztító erejűvé válhat. Ford feladata az, hogy felkutassa a drágakő lelőhelyét és pontosan dokumentáljon minden apró részletet ennek kapcsán. A küldetés elkezdődik, az egykori CIA ügynök egy vérprofi tapasztalatával rendelkezve gördíti el az útjába kerülő akadályokat. Munkaadója kérésére Kambodzsába utazik, ahol hamis személyazonossággal pillanatok alatt bejut oda, ahonnan információt remél. Régi barátja, aki az utalások szerint több küldetésben is a társa volt már, ezúttal is vele tart, bár mindkettőjük számára egyre világosabb, hogy a küldetés sokkal több veszélyt rejt, mint azt az induláskor feltételezték. Ahogy egyre mélyebbre hatolnak a dzsungelben, a kaotikus politikai rendszer és az emberi kizsákmányolás bizarr összefonódása egyre kézzelfoghatóbbá válik és nagyjából egyenes arányban növekszik az életveszély fokozódásával. Ford és kísérője, Khon lényegében egy drágakőlelőhelyet keres a dzsungelben, egy bányát, amelyet a vörös khmerek, a kambodzsai kommunisták őriznek a kíváncsi betolakodóktól. Amit azonban találnak, az valóban egy bánya, de valahogy mégis egészen másképp néz ki, nem is beszélve a környezetről, amelynek közepében rábukkannak.

Eközben Kaliforniában Mark Corso előléptetését várja. Sajnálatos, hogy ilyen módon jut hozzá, de ugyanakkor nagyon jól jön majd neki a karrierje és az anyagi problémáinak megoldása szempontjából. Fiatal kora ellenére igen nagy szerencse érte, hogy néhai mentorának a helyébe léphet a Nemzeti Meghajtáskutató intézetben, és azt is neki köszönheti, hogy bejutott az intézet Mars-projektjébe. Szórakozottan tervezgeti a szebb jövőt, amikor egy gyorsfutár egy csomagot kézbesít számára, amelynek feladója az az ember, aki néhány napja halott, és akinek a helyét épp átvenni készül. A csomag tartalma azonban még a kézbesítés körülményeinél is sokkal meglepőbb, mert semmiképpen nem szabadna az intézet falain kívülre kerülnie, ehhez képest ott lapul a kezében egy kicsi, de meglehetősen nagy jelentőséggel bíró tárgy. Mark Corso pedig nem az az ember, aki ne járna a dolgok végére.

Douglas Preston nagyjából e három szálon futtatja a cselekményt, váltakozva. A fel-felbukkanó mellékszálak már az első perctől megjelennek, mintegy fűszerezve a történetet a feszültség fokozásával. Az író nem sokat húzza az időt, már az első néhány oldal után a dolgok közepébe vág. Amíg két egyetemista lány az ezernyi kis sziget között hajókázva kincset keres, addig egy volt CIA ügynök harcol a hőséggel Délkelet-Ázsia dzsungeljeiben, mindeközben pedig a Mars-projekt újabban kinevezett vezető technikusa nem akarja a kiszabott munkáját végezni, mert olyan küldeményt kapott egy halott embertől, amely aggasztó adatokat tartalmaz egy nem földi eredetű forrásra vonatkozóan. Természetesen a Becsapódás is, akárcsak Az elveszett sziget, a szerzőtől már megszokott terepeken zajlik: lakatlan szigeteken folyik az üldözés, viharos tengereken, meredek sziklafalakon, buja őserdei növényzeten átküzdve zajlik a küzdelem a küldetés teljesítése érdekében, És ahogy megszoktuk, a küldetés hamarosan lelkiismereti feladattá változik, amelynek során a James Bond-szerű figura, Wyman Ford hús-vér emberré válik, aki most már nem a pénzért csinálja, amit csinál, hanem meggyőződésből és talán mondhatjuk azt is, hogy az emberiség sorsa iránt érzett felelősségtudatból fakadóan. A több síkon futó történet ugyanis kezd egybeforrni, az összefüggések egyre láthatóbbak lesznek nem csak az olvasó, hanem a szereplők számára is. Ford olyasmit talál a kambodzsai dzsungelben, amire nincs semmilyen ésszerű magyarázat. Ezzel tetőzik valójában a történet, és kezdődik el a tulajdonképpeni nyomozás. Az ő kezében végül összefutnak a szálak, a véletlenül a megfelelő helyen és megfelelő időben levő egyetemista lány, Abbey, egy vezető technikus a Mars-projektből és sok más, a küldetést akadályozó és segítő személy mind valamilyen módon kapcsolódni látszik egy csodálatos, mézszínű drágakő jelenlétéhez a Földön. A rejtély megoldása azonban nem egyszerű, kíváncsi diáklányok, aggódó apák, lelkiismeretes titkos ügynökök veszik fel a harcot hidegvérű fejvadászokkal, részeg kábítószerfüggőkkel, tengeri viharokkal. Tipikus elemei ezek egy sci-fi alapú kriminek, amely azonban ettől nem lesz kevésbé érdekes.

A kezünkben egy minden tekintetben jelenkori olvasmányt tartunk, amely nagyszerűen ötvözi a tudományos állításokat és jelenségeket a lehetetlennek és végzetesnek tűnő, képzelt végkifejlettel. Wayman Ford alakjában egy precíz, éber, gyors reakcióképes és hidegfejű embert mutat be nekünk a szerző, akiről azonban – vélhetően az olvasói szimpátia megnyerése érdekében – kiderül, hogy nem tökéletes, és ettől még szerethetőbbé válik. A karakterek viszonylag stabilak, néhol azonban fejlődés és növekedés is megfigyelhető, bár bérgyilkosból azért Douglas Preston sem varázsol szentet, ehhez azért nincs elég hatóidő és felület. A regény végére a szükséges és elmaradhatatlan csavar is megérkezik, de a nagyszerű ebben az, hogy szinte a legutolsó mondatokig az olvasó sincs tisztában azzal, hogy mi történik, miért történik, kik tudnak a dologról és miért hallgatják el, és ebből következve mi lesz a sorsa az emberiségnek és a bolygónknak. Mert ugye mondanom sem kell, hogy a tét ezúttal nem kevesebb, mint a lenni vagy nem lenni kérdésére a megfelelő válasz adása. A válasz azonban, úgy tűnik, hogy valahol a csillagokban van.

Mindig beigazolódik, hogy csak megfelelő háttértudással érdemes a tudományos-fantasztikum területére tévedni. Douglas Preston az a fajta író, aki kellően informált, és csak olyasmivel áll elő, ami megáll a realitás talaján és elhelyezhető a valóságban, még ha mostanáig valószínűtlennek gondoltuk is. Ettől válik komollyá az egész, annyira, hogy szinte nem tudjuk letenni a könyvet, azonnal tudni akarjuk, hogy mi a következő lépés. Főleg, ha bennünket is érint. Nem túlbonyolított, mégis elég szövevényes ahhoz, hogy egy remek, izgalmas kikapcsolódást nyújtson. És ha valaki nem elégszik meg a regényben fellelhető, egyébként elég részletes információhalmazzal, akkor annak különféle források állnak rendelkezésére, hogy csillagtérképeket, bolygók holdjait, meteoritokat tanulmányozzon a megihletettség eredményeképpen.


Vidd hírét!
  •  
  •