Ian McEwan: A gyermektörvény

Írta : Ian McEwan
Eredeti cím : The Children Act
Eredeti kiadás : 2014
Magyar cím : A gyermektörvény
Fordította : Lukács Laura
Kiadó : Scolar Kiadó
Recenzált kiadás éve : 2016
Terjedelme (oldalszám) : 205
80
Vidd hírét!
  •  
  •  
  •  

Fiona Maye vezető bíró az angol felsőbíróságon. Közel hatvan évesen úgy tűnik kiegyensúlyozott, szép, tartalmas élete van. Munkáját megbecsülik, férfi kollégái is elismerik kivételes intelligenciáját, a nehéz ügyekben hozott okos, átgondolt, sokoldalú érzékenységről, empátiáról tanúságot tevő ítéleteit. Pedig nem könnyű, mert családjog a specialitása. Férje egyetemi tanár, sokévi házasságukat talán kényelmesnek nevezhetném. Fiona egész élete úgy általában kényelmes, igaz, a nő sokat dolgozott ennek az életmódnak a kialakításán. Berögzült evési, alvási, társasági szokások, kielégítő szexuális élet, kényelmes lakás, jómód… Ebből a szép képből csak egyvalami hiányzik: a gyermek. De ennyi idős korára Fiona megpróbálta feldolgozni ezt a kudarcot, megtanulta kezelni ezt a hiányt. Talán ennek kompenzálásaként is specializálódott családjogra: azért tudott az évek során ennyi jó döntést hozni gyermekjogi ügyekben, mert egy idilli, csak megálmodott képe volt a gyermeknevelésről, a gyermek jólétéről.


Na, de ebből még nem lenne regény, hiszen minden történethez kell egy bonyodalom, amiről úgy tanuljuk az iskolában, hogy a történet azon pontja, ahol elindul a cselekmény. Fiona életében kettős a bonyodalom: mind magánéleti, mind szakmai szempontból nehéz döntés meghozatalára kényszerül. Kényelmes és megszokott életmódjának az vet véget, hogy férje bejelenti: viszonya van a titkárnőjével, az öregkor beköszönte előtt még ki akarja próbálni magát, de elköltözni nem akar, hiszen szereti Fionát, csak bepánikolt az idő könyörtelen múlásától. (Fúj, micsoda férfiszöveg… Vigyázat, most ítélkeztem!) A nőnek döntést kell hoznia: elfogadja ezt a helyzetet vagy elküldi a férfit. Az első szituáció női szempontból megalázó, a másodiknak a magány mellett kellemetlen társadalmi következményei is vannak.

Szakmai szinten egy különösen kényes ügyet kell megoldania: a tizenhét éves Adam vallási okokból megtagadja az orvosi beavatkozást. A részletek: Adam és szülei a Jehova Tanúi közösség tagjai. Hitük szerint az ember saját vérén kívüli vér beszennyezi az élet szentségét, ami a hétköznapokban különféle étkezési megszorításokat jelent, orvosi szempontból azonban tiltja a vérátömlesztést és a vérkészítmények használatát. Adam leukémiás, végső stádiumban, sürgősen vérátömlesztésre van szüksége, különben fájdalmas halált hal. A szülők azonban nem engedélyezik, és a fiú sem akarja. De mivel van még néhány hónap a törvényes nagykorúságáig, kezelőorvosa a gyámhatóság segítségével a bírósághoz fordul: kötelezzék Adam szüleit, egyezzenek bele a fiuk életét megmentő eljárásba. Az ügy bonyolult, mert két alapelv áll egymással szemben: a vallásos meggyőződés tiszteletben tartása alapvető emberi jog (még akkor is, ha ezen vallás előírásai szembemennek a józan ésszel), de egy gyermek érdekeinek szem előtt tartása szintén elengedhetetlen egy ilyen ügyben. (Idézem az író által mottónak választott részletet a Gyermektörvényből: “Amennyiben a bíróság bármely… a gyermek neveltetésével kapcsolatos kérdésben dönt… mindenekelőtt a gyermek jólétét kell szem előtt tartania.”) Fiona azon  meggyőződése ellenére, mely szerint személyesen nem válik érintetté semmilyen ügyében, elmegy a kórházba, hogy megismerje Adamot. Döntésében szerepet játszik magánéleti válsága és az a rádöbbenés, hogy neki is ilyen korú gyereke lehetne, ha úgy adatott volna… A fiúval való találkozása megrendítő: Adam különlegesen tehetséges, érzékeny, koraérett fiú, aki vallása törvényeit ismeri, tiszta ésszel és még tisztább szívvel adná magát a kínos mártírhalálra. Hisz a túlvilági életben, érti tette jelentőségét, szereti szüleit, tiszteli a véneket (a vallási vezetőket). A bírónő azonban megérti, hogy a fiúnak minden intelligenciája ellenére fogalma sincs a vallási csoportjukon kívüli életről: tudja, hogy mit tartogat számára a halál, de nem tudja, mit tartogat neki az élet, ha túlél… Ezért engedélyt ad a kórháznak az életmentő orvosi beavatkozások elvégzésére. Zseniális nyelvi csavarral oldja meg az ügyet: a “jólét” fogalmába a “jóllétet”, vagyis az egészséget is beleérti.

Azért árultam el az ügy befejezését, mert ez a regénynek még korántsem a befejezése (csak a 118. oldalon járunk egy 205 oldalas könyvből). Fiona és Adam kórházi találkozása mindkettőjük számára meghatározó: a bírónőben rég elfeledett női és csak megélni vágyott anyai érzéseket kavar föl, a kamaszban pedig új szenvedélyeket. Történetük folytatódik, és ez az, amit már nem fogok előre elmesélni…

Az író lassú cselekményvezetése nagyon talál az ábrázolt konfliktusokhoz. Fiona Maye gondjai nem nagyjeleneteket igénylő tragédiák, hanem olyan válságok, amit az ember magában kell elsődlegesen megoldjon. Ezek azok a helyzetek, amikor a Föld nem áll meg forgásában, az élet látszólag megy tovább, de aki benne van, az nagyon megkínlódja döntéseit. Az olvasó, végigkötve a bírónőt, számos erkölcsi, vallási, társadalmi kérdéssel feszül szembe. És a történet tempóját követve van is idő elgondolkodni ezeken, egyetérteni vagy elutasítani a különböző véleményeket. A végkifejlet lassan bomlik ki és nem feltétlenül heppiend… Inkább újabb példája annak, hogy az elfogadás, kompromisszumkészség, nyitottság és a körülöttünk élőkre való odafigyelés még mindig az egyik legjobb élettaktika.

Ian McEwan tizenöt nagy sikerű könyv szerzője. Leismertebb művei közt van a Mézesmadzag, az Őrült szerelem, a Bollinger Everyman Wodehouse-díjjal kitüntetett Solar, a Vágy és vezeklés, mely megkapta a Nemzetközi Könyvkritikusok Körének díját és a W. H. Smith Irodalmi Díjat, a Booker-díjra jelölt Idegenben és Black Dogs, valamint az Amszterdam, amely el is nyerte a Booker-díjat.


Vidd hírét!
  •  
  •  
  •