Noah Hawley legújabb regénye egyfajta segélykiáltás az egyszerű ember felé: tégy valamit! Tedd jobbá! Álld útját a rossznak! Hogy miért van erre szükség? A gyermekeink kedvéért, akikre örökül hagyjuk az általunk tönkretett világot. A Himnusz orwelli világa nem csupán előremutató olvasmány, de mintegy tökéletes lenyomata annak a szürreális kornak, amelyben élünk. Ez az őszi szezon egyik legkülönlegesebb könyve nemcsak az Agave-felhozatalban, de az egész magyar könyvpiacon.
Hawley több interjúban is azt mondta: a Himnusz egy fantasy regény a való világról, amelyben élünk, vagy egy realista regény a látomásszerű világról, amelyben élünk. A cselekmény a nem túl távoli jövőben játszódik, az opioid-válság idején, a klímakatasztrófa egyre fenyegetőbb árnyékában, amikor a nemzet reménytelenül két táborra szakad, a politikai rendszer megszűnik létezni, és Amerika-szerte eluralkodik a káosz. A viták heves erőszakba csapnak át, felfegyverkezett, a vélt igazság nevében cselekvő csőcselék járja az utcákat. Eközben egy újabb “járvány” harapódzik el: a tinédzserek előbb csak Amerikában, majd a világ többi részén is sorra öngyilkosok lesznek, és olyan mém-üzeneteket hagynak hátra, amelyeket csak ők képesek értelmezni.
Az olyan szupergazdagok, mint Ty Oliver, továbbra is élvezik az életüket magángépeiken a lángok felett. Miután elveszíti a lányát, Ty beadja a fiát, Simont, a Lebegj Szorongáskezelő Központba, hogy ott dolgozza fel nővére tragikus halálát. Simon itt találkozik a Próféta nevű fiúval, aki halaszthatatlan, rejtélyes küldetésre hívja: egy fiatal lány megmentésére, akit egy milliárdos, Jeffrey Epstein-féle szörnyeteg tart fogva. Simon hamarosan fura bajtársakkal körülvéve találja magát, és lehetetlent nem ismerő útjuk az egész nemzetre hatással lehet.
Hawley provokatív regénye a dolgok mélyére néz, és a szerző nézetét és véleményét tükrözi olyan témákban, mint a világjárvány, a politikai válságok, a klímaváltozás, a fegyverviselés, és azt kérdezi, hogy mi van, ha az előttünk álló problémák olyan méretűek és jellegűek, amelyeket az emberiség egyáltalán nem is képes megoldani, illetve mi van, ha abban sem értünk egyet, hogy melyek valójában az előttünk álló problémák. Hawley a pandémia idején írta a regény egy részét, amikor az online oktatásra kényszerült saját gyereke éppen tizenkét éves volt, ő pedig rájött, hogy az emberek mentális egészsége mennyire sérülékeny és törékeny lett az elmúlt évek eseményei következtében, beleértve a kiskorúakat is, és hogy a világjárvány csak ráerősített erre a jelenségre. A Himnusz a mai sötét valóság tükre, és azt mutatja meg, milyen az, ha a tizenévesek vállára nehezedik a felnőttek által generált problémák terhe.
Hawley egy hátborzongatóan valószerű disztópiát teremtett. Minden eleme egy kicsit ismerősnek tűnhet: törtető üzletemberek, milliárdos szexuális ragadozók, választási eredményeket megkérdőjelező politikusok, anarchisták, elfelejtett gyermekek és összeesküvés-elmélet hívők. Ahogyan a könyv borítója is hirdeti, a Publishers Weekly-t idézve: Margaret Atwood társadalomkritikáját vegyíti a Stephen Kingtől megszokott borzalmakkal.
Az Olvasoterem.com decemberben közöl kritikát Noah Hawley új regényéről.