Az egész teljesen ártatlanul indult, igazából egy apró melléfogás folytán: Irma téves címre csengetett be. Hogyan lett ebből rendőri díszkíséret az autópályán? Nos, egyik dolog a másikhoz vezetett: Irma mindig csak egy aktuális kis baki elhárításán dolgozott, de a dolgok mindegyre jobban és jobban összegabalyodtak.
Benedek Szabolcs ‘A fehér ruhás lány’ című ifjúsági regényének cselekménye napjainkban játszódik, egy négytagú családban, akik egy száz évesnél is idősebb házban élnek. A lakásban egy különös, képzeletbeli lény is megjelenik, egy „szellem”, egy fehér ruhás lány, Flóra, akit sokáig csak a család gyermek tagjai, Laura és Bence látnak. Flóra száz évvel korábban élt, pont egy másik háború és egy másik világjárvány idején. A szerző a jól megválasztott idősík által történelemleckéket rejtett el a sorok között az osztrák-magyar monarchiáról és a világháborúról.
Louisiana mocsaras vidékén valami sötét ólálkodik: egy gyilkos módszeresen, orvosi eljárásokkal kísérletezve követi el rettenetes bűneit, cicázik a hatóságokkal, akik hiába próbálják elfogni. A gyilkos (a Mészáros) és az igazságügyi orvos szakértő, Dr. Wren Muller (a Wren keresztnév jelentése magyarul: ökörszem) egymáshoz méltó ellenfelek. Mindketten rendkívül intelligensek, szeretik az igényes, pontos munkát, rendelkeznek orvosi ismeretekkel, ám ezeket teljesen különböző tettek végrehajtásának szolgálatába állították.
A Morgue utcai kettős gyilkosság legelőször a Graham’s Magazine-ben jelent meg 1841-ben. A szerző ebben a novellában mutatja be a világnak nagyszerű szereplőjét, az amatőr detektívet, C. Auguste Dupint. Jelen kötet a legelső novella címét viseli és tartalmazza mindhárom Dupin-történetet.
Egy 13 éves lány eltűnik egy angol faluból, ahová pihenni érkezett a családjával, és hirtelen felbolydul az élet. Jon McGregor regénye arról szól, mi történik egy tragédia sújtotta közösségben, ha a média már nem érdeklődik az eset iránt. Egy szép, szomorú, a végletekig emberi történet a természetről, természetközelben élő emberekről, bizonytalanságról és bizonyosságról, amelyben az egyetlen állandó a folyamatos változás.
Jozef Karika pszichológiai tankönybe illően ábrázolja, hogy elménk képes arra, hogy egyfajta jótékony ködbe burkolózzon, annak érdekében, hogy a trauma, fájdalom vagy éppen a rettenet elveszítse éles, sértő kontúrját, az észlelés pedig pedig megpróbálja befoltozni a józan ész repedéseit.
Az alaptörténet jó. Kimondottan jó. Azon is gondolkodom, hogy simán van olyan jó, mint A lány a vonaton, de – merthogy mindig van egy “de”, ugye? – nem tudtam nem arra gondolni, hogy ez a rövidke történet csupán egy vázlata egy nagyszerű regénynek.
Minden gondolatomat, érzelmemet felkavarta, és pont azokkal a szavakkal tudnám jellemezni, mint egy valódi hurrikánt: szörnyű, borzalmas, lenyűgöző, brutálisan vad, erős – behunyt szemmel menekülnünk kellene előle, de csak állunk megbabonázva, beszippantva. Az egész szöveg pörög, tolakodva siet, a szemünk szélsebesen halad a sorokon, nincs idő lassítani, átgondolni, hogy be tudjuk-e fogadni az olvasottakat. Csodálkozunk hát, hogy úgy érezzük, nyomja valami a mellkasunkat és nem tudunk mélyeket lélegezni?
Yishai Sarid regénye eredeti, merész, kíméletlen és tapintatlan, és olyan perspektívából láttatja a múlt eseményeit, amelyből más könyvek egyáltalán nem. A történet főszereplője egy izraeli férfi, aki idegenvezetőként helyezkedik el Lengyelországban, és Izraelből érkező csoportokat kalauzol a haláltáborokban. Így válik az emlékezés hűséges és szorgalmas ügynökévé.
Stílusát tekintve A csonthárfa dala fantasynek számít, pontosabban a dark és gótikus fantasy közt helyezhetjük el, amely néha a horror határát is súrolja. Úgy a történet, mint a mesebeli mesék helyenként rémisztőek, kegyetlenek, és túl explicitek, emiatt felnőtt olvasóknak ajánlanám. A nyelvezete egyszerű és közérthető, inkább az elbeszélés vontatott, túl lassú jellege okozott nehézséget.
