Rakovszky Zsuzsa legújabb, tizenegy elbeszélést magába foglaló kötetében a családon belüli dinamikára, a gyermek-szülő kapcsolatokra épülő felnövéstörténetekre fókuszál. Olyan – az emberi léthez hozzátartozó – eseményekről ír, amelyek a normalitástól való távolodást szemléltetik. Joggal merül fel a kérdés: mit is nevezünk normális életmódnak?
Több helyen írják, hogy Kollár-Klemencz László legújabb könyvében egy remete a központi figura. Azonban nem Pomuk, a remete, nem a vadászok, s még csak nem is a természet az, ami köré a szövegtest épül, sokkal inkább Isten és a benne való hit alakítja a történetet. – Ilyés Krisztinka ajánlója.
Ménes Attila az emberi élet egy olyan szakaszáról ír, amellyel bármelyikünk találkozik, amelyet mindannyian megtapasztalunk, így vagy úgy, de szembesülünk vele. A regény szerzője nem szépít, ám nem is túloz: az emberi létezés velejárója a szenvedés, s mivel a fájdalom kiegészítő párja az öröm és a boldogság, nem létezhet egyik a másik nélkül. Ilyés Krisztinka ajánlója.
Jókai karácsonyát olvasva megismerkedünk a 19. század emberével, cselekedeteivel, vágyaival, hagyományaival. Kiderül az is, milyen lehetett a karácsony a királyi családban, hogyan ünnepeltek a szegények, s miként a művészek, de még azt is megtudjuk, hogyan gondolt Jókai a magyarságra, a magyar nyelvre, s hogy mi történt – karácsony ünnepén egy lélekemelő szertartás keretein belül – Buenos Aires pogány népével.
Az emberi sorsokat meghatározó, azokat alakító levélváltások, a magányos, börtönben ülő emberek életét megváltoztató üzenetek, a posta, mint intézmény megszűnése, a létjogosultságának megkérdőjelezése is mind azzal a problémával szembesíti a regényolvasókat, ami mára már globálissá nőtte ki magát: az emberek között kialakuló viszonyok fokozatos megromlása, azok tulajdonképpeni mellőzése az emberi létezést is gyökeresen megváltoztatják, befolyásolják.
Nem először olvasom Anne naplóját, mégis újra és újra megrendít, hogy egy ilyen fiatal lány nemcsak érzékelte a körülötte történő eseményeket, hanem értelmezte a történéseket, és mintegy kordokumentumként hagyta hátra számunkra a holokauszt okozta testi és lelki sérelmek és szenvedések gyűjteményét. A könyv ezen részét sokan tanulmányozták – engem viszont, az újraolvasás során a mindennapjaink egyszerűsége, az emberi létezés normalitása érdekelt.
A ‘Boldog boldogtalan’ rendszertelen és kusza világából kiviláglanak azok az életutak, amelyeket nem lehet nem felismerni, s amelyekben a szerző nem kímélve lelkünk meggyötört részeit, átgázol rajtunk, becsap, vagy épp igazat szól, de a való világunkra hivatkozva, sosem hazudtolja meg önmagát.
Szöllősi Mátyás új regénye, a Fóbia „a család-, a bűnügyi és a lélektani regény emlékezetes ötvözete”. Az író egyikből sem akar sokat, mégis mindhárom műfaj jellegzetességeiből kapunk eleget: a főhősünkkel egyszerre válunk nyomozókká, járjuk és éljük újra a nagyszülők és szülők történeteit, s mindeközben – a bűntudattól kikészülve – próbáljuk megmenteni a kézzel fogható örökség maradékait.
Karolina vágya, hogy elszenvedőjeként legyen jelen a márciusi eseményeknek, jobbára viszont csak kihallgatójává és elmesélőjévé válik a másfél napba belesűrített momentumoknak. Fábián Janka az ő szemszögét követve visz minket végig a kollektív emlékezet azon útján, amit a hazáért és a szabadságért küzdő egykori magyarok elindítottak: az első kokárda elkészülésétől egészen Jókai és Petőfi közismert barátságának megromlásáig.
Vámos Miklós legújabb kötete az író korábbi műveiből válogatott újrakiadások egyike. A kötet a Jaj című kisregényt és a Múmiák címet viselő páros novellát tartalmazza. A Jajban a holokausztból fakadó transzgenerációs trauma ábrázolására s egyben annak feldolgozására vállalkozik; a Múmiák kétrészes szöveg: egy történetet mutat be két szempontból.
