Vespignani hálózatelméletre épülő előrejelzései alapján döntenek ma a világ kormányai arról, milyen intézkedéseket vessenek be a koronavírus ellen. De honnan is indult útjára ez az egész tevékenység, amit elsősorban az elméleti fizikusok és matematikusok végeznek?
A ‘Csak egy pestis’ a maga szikár, komor, szűkszavú, teljesen lecsupaszított stílusával komoly és lényegre törő. Ugyanakkor minden benne van, ami ahhoz kell, hogy az olvasása által átéljünk egy járványhelyzetet, megismerjük az ebben a helyzetben rekedt emberek érzéseit, megéléseit, reakcióit.
Jahina szövege intenzív érzéseket ébreszt az olvasóban, érezzük a talpunk alatt megcsikorduló havat, s mintha tényleg elnézhetnénk a Volga felett, látjuk a zajló jégtáblákat, vagy a jégen suhanó lovasszánokat, az orrunkban érezzük a virágzó almafák édes illatát, a zamatos almák ízét. A végtelenség érzését adját vissza a sorok, ami elfog az orosz sztyeppén..
Ez a kis kötet válogatott novellákat tartalmaz, ezekbe a novellákba pedig belefér egy egész világ. A történetek kedvesek, tréfásak, cinikusak, gúnyosak, szívhez szólóak, de legfőbb tulajdonságuk, hogy általuk megimerünk egy másik világot, kitárul előttünk Hegyi-Karabah vidéke, és egy olyan életforma, ami gyökeresen más, mint amit megszoktunk.
A regényt igaz történet ihlette, 1959 februárjában Új-Fundland partjainak közelében hatalmas, napokig tartó vihar zúdult néhány izlandi halászhajóra, és bár a regény maga a képzelet szüleménye, könnyen magunk elé képzelhető képet fest a tragédiáról.
Ruth-t és Lucille-t, a két lánytestvért az édesanyjuk a nagymama verandáján hagyja, és se szó, se beszéd, belehajt az autóval a tóba. A nagyanyjuk halála után a lányok különc nagynénjükhöz, Sylvie-hez kerülnek, és mindketten nagy változáson mennek át a nagynéni hatására. Egyikük hasonul hozzá, másikuk elhatárolódik, leválik a családról, így nővérétől is eltávolodik.
A ‘Hétköznapi szorongások’ tipikus Backman-regény: az olvasó hol mosolyogva, hol hangosan nevetve csóválja a fejét az abszurdnak ható jelenetek olvasása közben. Aztán rögtön vált, és megfogalmaz egy életigazságot, amitől egy pillanatra helyreáll a rend a történetben, és az olvasó elgondolkodik, arcvonásai kisimulnak, vagy éppen nagyot sóhajt, hiszen kiderül, az élet senkinek sem fenékig tejfel, de még csak nem is fekete vagy fehér.
Tompa Andrea két előző műve történetet mesél, a ‘Haza’ életérzést. A regény meglepett, mélyen elgondolkodtatott, ezáltal átírt néhány elképzelést, ami eddig bennem élt azokkal kapcsolatban, akik más hazát választottak maguknak.
Nincs két egyformán megélt érzelem, két azonos történet, sem két ugyanolyan ember. Egy személy sem szeret egyformán kétszer. Sőt, a szerelem sem marad ugyanolyan az idő elteltével, hanem változik, mint maga az ember. Kiderül ez a Kései házasságból is. Szilasi László nagyon szépen, finoman árnyalva mutatja be az olvasónak, hogyan alakul át újra és újra az érzelmek kavalkádja, még akkor is, ha leginkább csak apró nüanszokban mutatkozik meg ez a változás.
Arvid Jansen különös figura, nagyon esendő, nagyon emberi, eléggé magának való, és rendkívül érzékeny. Nem egykönnyen szerethető, és bár rettenetesen vágyik a szeretetre, ő maga nem képes túláradó érzelmeket produkálni. Megszenvedi, hogy elhagyták, de miközben élesen, tisztán látta, ahogyan eltávolodnak egymástól Turiddal, nem tett különösebb erőfeszítéseket annak megakadályozására.
