Szerző: Rózsa

Tovább
Kritika
|
95

Anna Gavalda: Életre kelni

A mű felér egy pszichológiai önsegítő könyvvel, közben persze sokkal több annál, irodalmi stílusa révén. Ez a stílus Gavaldánál könnyed, nagyon mai nyelvezetű, közérthető, ugyanakkor szép és a legkevésbé sem lektűr. Bár egy-egy történet után meg kellett állnom, abba kellett hagynom az olvasást, le kellett tennem a könyvet, és sokszor csak másnap tudtam folytatni, annyira felkavart egyik-másik történet, azt hiszem, erre szükség is lehet, hisz nekünk magunknak is fel kell dolgozni a történteket, nem könnyű tovább lépni olvasóként sem.

Tovább
Kritika
|
70

Gerlóczy Márton: Mikecs Anna – Altató

Gerlóczy Márton a nagymamája, Jékely Márta és a dédnagymamája, Schéfer Ida emlékiratai, valamint egyéb családi iratok, levelezések alapján szerkesztette, gyúrta-formálta regénnyé, olvasmányos történetté felmenőinek életét. Mikecs Annát, Jékely Márta első házasságából származó, korán elhunyt kislányát teszi meg narrátornak, akihez Áprily egy versciklust írt Annának hívták címmel.

Tovább
Kritika
|
60

Julian Fellowes: Belgravia

A könyv borítója titkokkal és botrányokkal teli történetet ígér a Downton Abbey szerzőjének tollából, de kiszámítható a cselekményvezetés és a végkifejlet, a titkokra nagyon hamar fény derül, szóval kevés dolgot bíz a fantáziára a szerző. Ezzel együtt a maga kategóriájában szórakoztató olvasmány, ami miatt jól eshet a borús őszi napokon egy meleg takaró alatt követni a szereplők sorsának alakulását.

Tovább
Kritika
|
100

Vida Gábor: Egy dadogás története

Családi- és történelmi regény, úgy mutatja be ezt a korszakot, hogy az író közben elmeséli a saját- és a családja történetét. Nem ez a tény teszi azonban különlegessé a művet, hisz mások is írtak már erről az időszakról, talán nem is különbözik a történetük sem olyan nagyon, ami viszont meglepő és a legfontosabb motívum ebben a történetben, hogy tabuk nélkül mesél. Nem kertel és köntörfalaz, nem szépít, nem körülír, hanem kimondja azt, amit megélt.

Tovább
Kritika
|
100

Berényi Anna: Annamari

Az egész regény egy belső monológ, amiben Annamari elmeséli az életét gyermekkorától a jelenéig. A nevét csak a könyv címe árulja el, nem reflektál magára név szerint az elbeszélései során. A kötet borítójának tervezőjét külön dicséret illeti, hisz a feltartott középső ujj a női nemi szimbólumba ágyazva eléggé kifejezi a regény mondanivalóját.