Szerző: Rózsa

Tovább
Guzel Jahina: A Volga gyermekei (Helikon, 2020)
Kritika
|
90

Guzel Jahina: A Volga gyermekei

Jahina szövege intenzív érzéseket ébreszt az olvasóban, érezzük a talpunk alatt megcsikorduló havat, s mintha tényleg elnézhetnénk a Volga felett, látjuk a zajló jégtáblákat, vagy a jégen suhanó lovasszánokat, az orrunkban érezzük a virágzó almafák édes illatát, a zamatos almák ízét. A végtelenség érzését adját vissza a sorok, ami elfog az orosz sztyeppén..

Tovább
Marilynne Robinson: Háztartás (Magvető, 2020)
Kritika
|
90

Marilynne Robinson: Háztartás

Ruth-t és Lucille-t, a két lánytestvért az édesanyjuk a nagymama verandáján hagyja, és se szó, se beszéd, belehajt az autóval a tóba. A nagyanyjuk halála után a lányok különc nagynénjükhöz, Sylvie-hez kerülnek, és mindketten nagy változáson mennek át a nagynéni hatására. Egyikük hasonul hozzá, másikuk elhatárolódik, leválik a családról, így nővérétől is eltávolodik.

Tovább
Fredrik Backman: Hétköznapi szorongások (Animus, 2020)
Kritika
|
100

Fredrik Backman: Hétköznapi szorongások

A ‘Hétköznapi szorongások’ tipikus Backman-regény: az olvasó hol mosolyogva, hol hangosan nevetve csóválja a fejét az abszurdnak ható jelenetek olvasása közben. Aztán rögtön vált, és megfogalmaz egy életigazságot, amitől egy pillanatra helyreáll a rend a történetben, és az olvasó elgondolkodik, arcvonásai kisimulnak, vagy éppen nagyot sóhajt, hiszen kiderül, az élet senkinek sem fenékig tejfel, de még csak nem is fekete vagy fehér.

Tovább
Szilasi László: Kései házasság (Magvető, 2020)
Kritika
|
90

Szilasi László: Kései házasság

Nincs két egyformán megélt érzelem, két azonos történet, sem két ugyanolyan ember. Egy személy sem szeret egyformán kétszer. Sőt, a szerelem sem marad ugyanolyan az idő elteltével, hanem változik, mint maga az ember. Kiderül ez a Kései házasságból is. Szilasi László nagyon szépen, finoman árnyalva mutatja be az olvasónak, hogyan alakul át újra és újra az érzelmek kavalkádja, még akkor is, ha leginkább csak apró nüanszokban mutatkozik meg ez a változás.

Tovább
Per Petterson: Férfiak az én helyzetemben (Scolar, 2020)
Kritika
|
90

Per Petterson: Férfiak az én helyzetemben

Arvid Jansen különös figura, nagyon esendő, nagyon emberi, eléggé magának való, és rendkívül érzékeny. Nem egykönnyen szerethető, és bár rettenetesen vágyik a szeretetre, ő maga nem képes túláradó érzelmeket produkálni. Megszenvedi, hogy elhagyták, de miközben élesen, tisztán látta, ahogyan eltávolodnak egymástól Turiddal, nem tett különösebb erőfeszítéseket annak megakadályozására.

Tovább
Erlend Loe: Leltár (Scolar, 2019)
Kritika
|
60

Erlend Loe: Leltár

A főhős egy korosodó költőnő, akinek hosszú kihagyás után újabb verseskötete jelenik meg, amely nem nyeri el a kritikusok tetszését, sőt, egy fiatal újságíró gyalázatosan lehúzza a művet. Nina Faber akkor lép akcióba, amikor leltárra hivatkozva lemondják az aznapi felolvasóestet az egyik könyvesboltban. Erlend Loe stílusa ezúttal is kifogástalan, a regény mégis csalódást okozott. Bár értettem az abszurd helyzetek és gondolatok lényegét, nem volt konkrét értelme a műnek.