Szerző: Attila

Tovább
Stina Jackson: Ezüstút (Animus, 2019)
Kritika
|
95

Stina Jackson: Ezüstút

Stina Jackson nagyon jól adagolja a feszültséget. Az elején még csak semleges olvasóként figyeltem Lelle tipródását, aki a hosszú nyári éjszakai portyázások alatt ismét rászokott a cigarettára, és néha azt képzeli, hogy az eltűnt lánya ott ül az utasülésen, és hozzá beszél. Idővel azonban valahogy a bőröm alá kúszott valami megmagyarázhatatlan ingerültség, mintha Lelléről átszállt volna rám, és sorban mindenkit gyanúsnak találtam.

Tovább
David Attenborough: Utazások a világ túlsó felére (Park, 2019)
Kritika
|
100

David Attenborough: Utazások a világ túlsó felére

Attenborough az expedíciókat olyan érdekesen, annyira színesen és ízletesen meséli el, hogy szinte érezzük az érintetlen esőerdők illatát, halljuk a patakok zúgását, a madarak keltette zajt; szinte tapintható a déli hőség vagy az eső után felszálló, fojtogató pára, a levegőben szálló por; viszketünk, ha az éjszaka leple alatt támadó szúnyoghadról ír, és lélegzet-visszafojtva faljuk a sorokat, amikor azt meséli el, hogyan fogtak be egy kígyót vagy miként készültek a hajmeresztő toronyugrásra Pentecost szigetén az őslakosok.

Tovább
Michael Connelly: Éjszakai műszak (Alexandra, 2019)
Kritika
|
80

Michael Connelly: Éjszakai műszak

Az Éjszakai műszak az első olyan Connelly-krimi, amelyben Renée Ballard szerepel. A klasszikus detektívtörténet némely elemeit is fel lehet fedezni benne, de igazából úgynevezett procedurális krimi, ahol a hangsúly a nyomozó munkáján, módszerein van. Ezek egyébként teljesen a helyén vannak, Renée Ballard munkamódszere az olvasó szemszögéből vizsgálva lebilincselő és hihető.

Tovább
Marcia Mitchell és Thomas Mitchell: Egy kém az iraki háború ellen (Athenaeum, 2020)
Kritika
|
70

Marcia Mitchell és Thomas Mitchell: Egy kém az iraki háború ellen

2003 januárjában az NSA Regionális Célpontok osztályának vezérkari főnöke, Frank Koza emailben arra kérte az egyik brit hírszerző ügynökséget, hogy segítsenek ENSZ BT-tagok után kémkedni. Az üzenetet, amely a Koza-memóként maradt fenn, Katharine Gun, GCHQ egyik fordítója a lelkiismeretére hivatkozva kiszivárogtatta. Ez a könyv az ő történetét meséli el.