Lackfi János regényének a főhőse egy mentálisan sérült fiú, akit csecsemőkorában az anyja elhagyott és a nagynénje nevel, és akinek egy kicsit túl erős az igazságérzete. És közben a kezében van egy féltengely. A fiút nyolc év letöltendő börtönbüntetésre ítélik, és a börtönben megáll az idő: a fiú nem érzi rosszul magát, mert kialakul egy rutin, ami megfelel az ő észjárásának, érzéseinek. Egyszerű, konkrét gondolkodású ember, akinek a szíve jó. Vallásossága pajzs tud lenni a külvilág ellen. Ismervén Lackfi János költői munkásságát meg a magánéletében is képviselt vallásos nézeteit, szinte elvárásom volt, hogy beépíti ezt ebbe a regénybe is. A kérdés csak az volt, hogy hogyan. A válasz: lackfisan, természetesen.