A regényt igaz történet ihlette, 1959 februárjában Új-Fundland partjainak közelében hatalmas, napokig tartó vihar zúdult néhány izlandi halászhajóra, és bár a regény maga a képzelet szüleménye, könnyen magunk elé képzelhető képet fest a tragédiáról.
Egyes becslések szerint a nagyüzemi állattenyésztés felelős a világszerte keletkező üvegházhatású gázok 51 százalékáért. Igen, az állattenyésztés az egyik oka a globális klímaválságnak. Roppant nagy szerepe van a közlekedésnek, a szállításnak, a fosszilis energiahordozóknak, az iparnak – azokon viszont a hétköznapi ember nem sokat tud változtatni. Az étkezési szokásain viszont tud, és kell is, ha változást akar.
A regényt annak 1993-as megjelenésekor a kritika jól fogadta; a Publishers Weekly okos prózáját dicsérte, a The New York Times lenyűgözőnek és ellenálhatatlannak titulálta, Ruth Rendell pedig azt mondta róla: lebilincselő, rémisztő, gyönyörű és megdöbbentő. Ez szerintem csak a regénybeli regényre igaz.
Jakob és Moses története szinte meseszerű; olyan, mintha egy kalandregényt olvasnánk, amelyben a főhősöknek különféle mesebeli alakokkal kell megküzdeniük, útjukat a jó és a rossz állandó harca szegélyezi, amíg célba érnek. Bár a történetük egy kegyetlen világban zajlik, mégsem ez az, ami átütően érezhető a regény olvasása közben, sokkal inkább egy eszményi, tiszta és emberséges világ felé való törekvés hatja át.
Lackfi János legújabb kötete, a ‘Száll a kakukk a fészre’ felszabadító humort áraszt, hatalmas tudásanyag rejtőzik a háta mögött, melynek sűrítése és tálalása igényes és szórakoztató. Fontos tudnivalók, intertextualitások, híres emberek történetei és alkotásainak történetei cikáznak egy-egy virtuális bejegyzésen végig.
Yalom szépen teremti meg a középutat a tudományos és a művészi stílus és tematika között. Bravúrosan tanít meg egy-egy szeletet a pszichiátria, a pszichológia tudományából, ugyanakkor egy izgalmas kétsíkú történetet tár az olvasó elé. Helyenként a lélektani krimi műfaját idézi meg, máshol valódi bűnügyi történetbe kap át.
Ruth-t és Lucille-t, a két lánytestvért az édesanyjuk a nagymama verandáján hagyja, és se szó, se beszéd, belehajt az autóval a tóba. A nagyanyjuk halála után a lányok különc nagynénjükhöz, Sylvie-hez kerülnek, és mindketten nagy változáson mennek át a nagynéni hatására. Egyikük hasonul hozzá, másikuk elhatárolódik, leválik a családról, így nővérétől is eltávolodik.
Az eugenika meglehetősen erős befolyással bírt a második világháború holokauszt-kérdésére. A könyvben szereplő történet bizonyos szempontból ennek a kérdéskörnek a központi részéhez kapcsolódik, valós alapokon és történelmi tényeken nyugszik.
A regény alapkonfliktusa egy nagyon komoly kérdéssel szembesíti az olvasót: elfogadható-e a világbéke, a társadalmi-politikai egyensúly vagy egyáltalán bármilyen „nagyobb jó”-nak titulált cél érdekében, ha gyenge, kiszolgáltatott személyeket valami olyanra kényszerítenek – emberi mivoltukban megalázva és méltóságuktól megfosztva őket –, amit önszántukból nem szeretnének megtenni?
A női test és más összetevők egy szokatlan, felkavaró, érdekes és provokatív mű, amely arra késztet, hogy tovább lássunk annál, mint amit már begyakoroltunk és megszoktunk. Nem moralizál, helyette inkább megjelenít, majd magára hagyja az olvasót, hogy maga döntsön a látottak és a hallottak felől.
