Az észak-amerikai profi kosárlabdaliga (NBA) játékosa a kiemelkedő tudásúak között is a legjobbak egy szűk csoportját képviseli. Köszönheti ezt részint jellemének, részint munkamoráljának, s nem kevésbé tudatosságának. Tudatosság, ami alapvetően határozta meg a pályán kívül elért eredményeit is.
Bár tele van félelemmel, kegyetlenséggel, fájdalommal, veszteséggel, azt lehet mondani, hogy ez a könyv a megbocsátás könyve is. Valahogy nem érezhető, hogy harag vagy ítélkezés jönne a sorokból, sokkal inkább feloldás és elengedés járja át.
Arvid Jansen különös figura, nagyon esendő, nagyon emberi, eléggé magának való, és rendkívül érzékeny. Nem egykönnyen szerethető, és bár rettenetesen vágyik a szeretetre, ő maga nem képes túláradó érzelmeket produkálni. Megszenvedi, hogy elhagyták, de miközben élesen, tisztán látta, ahogyan eltávolodnak egymástól Turiddal, nem tett különösebb erőfeszítéseket annak megakadályozására.
A szerző az erdélyi kisvárosok tipikus hangulatát hozza elénk, teljes tükröt tartva a mindennapi élet elé. A pletykákat elmesélő Elvira néni személye valójában egy kollektív tudat kivetülése is, amelyben mindazok a valós és valósnak hitt történések szerepet kapnak, amelyek megragadják az érdeklődésünket.
A Farm egy birtok valahol New York államban, ahol egy elit béranya-szolgáltató vállalkozás működik; a béranyák (a Hordozók) egy minden létező kényelemmel felszerelt luxuswellnessközpontban hordják ki más babáját, de szigorú szabályok szabnak korlátokat. A Farm olyan, mint egy nagyon kényelmes börtön.
A Büntetésben Ferdinand von Schirach újabb 12 bűnügyi történetet mesél el. Az elbeszélésekre lényegretörő, szikár líraiság jellemző. Az ügyvédi távolságtartás és az emberi együttérzés olyan keverékét teremti meg a szerző, amely már az első sorok után megragadja az olvasó figyelmét.
Nádasdy Ádám költő kapja az idei Aegon Irodalmi Díjat és a vele járó nettó hárommillió forintot ‘Jól láthatóan lógok itt’ című verseskötetéért, amelyet a Magvető Könyvkiadó jelentetett meg.
A Piciny csodák kávézója egy könnyed, és kissé bonyolult szerelmi történet, pontosan olyan, amilyennel gyakran találkozni az életben is. Végső soron ez a lényeg, szórakoztató és figyelemelterelő, de nem kell túl nagy mélységekre és magasságokra számítani. A borítékolható végkifejletet csupán a hogyan kérdése teszi izgalmassá, a leírások viszont szépek, emberiek, és még reményteljesek is.
A könyv egyik legnagyobb erőssége az, ahogyan a szovjet rendszer igazi arcát belülről, egy, a kommunizmustól megundorodott ember szemével láttatja. Le Carré regényeiben (és néhány más kémregényben) már olvashattunk olyan magas rangú szovjet tisztekről, akik kiábrándultak a rendszerből, és átálltak a másik oldalra. Ennyire érzékletesen viszont még senki nem volt képes ábrázolni a két világ és ideológia közötti kontrasztot.
A Dzsinnvadászok számos súlyos témát érint. A társadalmi, nemi, vallási és faji alapon történő megkülönböztetés olyan rétegei villannak fel a sorok között, amit a fejlett világban élő ember nemhogy a saját bőrén nem, de még a környezetében is ritkán tapasztal. Tudjuk, hogy van ilyen, hallottunk róla a hírekben, de az, ahogyan Deepa Anappara elénk tárja, a húsunkba vág.
