Michael Connelly a 2025 őszére tervezett regényén decemberben kezdett dolgozni, és a cselekmény 2025 januárjában játszódik, amikor az új év Mickey Haller számára egy új kihívást is hoz. Most viszont úgy érzi, hogy elölről kell kezdenie a regényírást, és bele kell foglalnia mindazt, ami az elmúlt héten a városban történt.
Nem állítom, hogy Connelly az első Haller-regényben grishami szintekre emelkedik, amikor a főszereplője a bírói pulpitus előtt lép színre, de ahogyan az igazságszolgáltatás működéséről, a helyszínekről, a tárgyalás folyamatáról, a tárgyalásnak az érintettekre gyakorolt hatásáról ír, meg ahogyan a teremben elhangzottakat tolmácsolja, mind azt sugallják, hogy Connelly alaposan felkészült, feltehetően több tucat tárgyalást végighallgatott, olyan ajtók mögé is bejárt, ahová bárki nem pillanthat be – és az olvasó ezt a féle kutatómunkát nagyra értékeli, főleg ha ez érezhető a szövegen is.
Az Éjszakai műszak az első olyan Connelly-krimi, amelyben Renée Ballard szerepel. A klasszikus detektívtörténet némely elemeit is fel lehet fedezni benne, de igazából úgynevezett procedurális krimi, ahol a hangsúly a nyomozó munkáján, módszerein van. Ezek egyébként teljesen a helyén vannak, Renée Ballard munkamódszere az olvasó szemszögéből vizsgálva lebilincselő és hihető.
Akik olvasták a Bosch-széria előző két kötetét, azok emlékezhetnek, hogy Bosch azért került a Hollywoodi Rendőrörs Gyilkossági Osztályára, mert valamikor a múltban nem éppen szabályszerűen járt el, amikor elkapta a Dollmakerként elhíresült sorozatgyilkost. Értsd: lelőtte, amikor az egy gyanús mozdulatot tett. Kiderült, hogy nem a fegyveréért nyúlt. A Feslett szőke cselekményének idején az is kiderül, hogy a gyilkosságok folytatódnak, és Boscht azzal vádolják, hogy nem a Dollmakert lőtte le.
A Fekete jég szerény megítélésem szerint kevésbé izgalmas, mint a sorozat első része, a Sötét visszhang, ám még így is bőven megéri kézbe venni. Harry Bosch karaktere önmagában elég izgalmas, minden bizonnyal a krimiirodalom egyik legérdekesebb és legszerethetőbb figurája. Ezúttal a mexikói határvidéken és a határ déli oldalán nyomoz egy Los Angelesben talált hulla miatt.
James Ellroynál Los Angeles egy romlott és reménytelen hely, igazi Szodoma és Gomorra, míg Connellynél egy sokkalta reálisabb városképet véltem felfedezni, ahol az (utcai) erőszak, a korrupció és a bűnözés nem feltétlenül úr a város felett, csupán természetes velejárója egy metropolisznak. Inkább úgy éreztem, hogy Connelly úgy festi meg Los Angelest, mint Lawrence Block New Yorkot. Minden sorában érezni, hogy ismeri a várost, az utcákat és az utca emberét is.
Michael Connelly 1992-es regényében a tolvajok egy hosszú hétvégét választanak, amikor betörnek egy bankba, föld alatti alagutakat ásnak, és nagy teljesítményű vágószerszámmal hatolnak át a páncélterem vastag falán. Nagyjából ugyanezen módszerekkel jutottak be szintén egy hosszú hétvégén, húsvétkor, 2015 áprilisában ismeretlen tettesek a londoni Hatton Garden Safe Deposit páncéltermébe. Lehet, hogy olvasták Connelly regényét?
Michael Connelly fáradozásai végre eredményt hoznak, már ami a regényeinek az adaptációját illeti. A népszerű amerikai krimiszerző 2011-ben vásárolta vissza a Paramounttól a Harry Bosch-regények megfilmesítési jogát, miután a filmstúdió közel két évtizedes huzavona után sem készített el egyetlen Bosch-filmet sem. Most úgy tűnik, hogy tévésorozat készül Bosch karaktere alapján, amelyet az Amazon Studios készít. Igen, az az Amazon.
Michael Connelly, Ian McEwan és a Nemzeti Könyvdíjas Louise Erdrich könyveire érdemes figyelni a héten – ők számítanak többé-kevésbé újoncoknak az amerikai sikerlistákon. Connelly Harry Bosch-sorozatának 18. részében, a The Black Boxban Bosch egy olyan ügybe botlik, amely kapcsolatban áll egy 1992-es, megoldatlan gyilkossággal. Ian McEwan hidegháborús regénye, a Sweet Tooth egy kémnő és egy fiatal regényíró szerelméről szól, de a kapcsolatban nem mindenki őszinte.
A Harper Lee-díjjal 2011-től díjazzák a legjobb jogi regényt. Tavaly Grisham kapta, idén a méltó utódok esélyesek a Ne bántsátok a fekete rigót! c. könyv szerzőjéről elnevezett irodalmi elismerésre. Michael Connelly, Robert Dugoni és David Ellis egy-egy regénye került a döntőbe, a nyertesről pedig illusztrus társaság dönt augusztusban. A jelöltek mind ismerősek a magyar olvasóközönség előtt is, és reméljük, hogy további könyveik jelennek meg itthon is.
