Szerző: Nemere

Tovább
Kritika
|
90

Potozky László: Égéstermék

Az Égéstermék első sorban a szóba zárt varázslatról szól. Az adott szó hatalmáról, a meghallgatott szó erejéről, a ki nem mondott szó bűvös titkáról, amivel mi, hétköznapi emberek odakötözzük magunkat vélt vagy valós igazak mellé, hogy aztán mások vélt vagy valós igazával egyeztetve a magunkét ellenőrizhetetlen, mégis könnyen szelídíthető tömeget alkossunk, és játsszunk egy kicsit. Egészen addig, míg szép szóval azt nem mondják, menjünk haza – hiszen a tömegnek sem kell más, csak szép szó, és akkor végre boldogan hazamegy.

Tovább
Kritika
|
95

Jannah Loontjens: Talán bizony mégsem

Az érzések, érzelmek és gondolatok kavalkádja teszi ezt a könyvet igazán érdekessé. A főszereplő Mascha sokoldalú megjelenítése: ahogy anyaként, feleségként, barátként, lányként, unokaként, szakemberként vagy éppen virtuális szeretőként feltérképezi a lehetőségeit, belakja az életét, letapogatja a környezetét, és reagál mindenre, nem veszítve szem elől igazi értékeit és érdekeit.

Tovább
Kritika
|
100

Szijj Ferenc: Növényolimpia

A Növényolimpia jelenetei realisták, a szereplők is valóságosak, és ettől az egész hirtelen, ha a nevetést abbahagyjuk, groteszkül nyomasztóvá válik. Hiszen vannak ismerőseink, akik így élnek, vannak helyzetek, amikor így érzünk, és egy-egy pesszimista pillanatunkban talán éppen azt érezhetjük, hogy az egész magyar valóság éppen ilyen: éppen ilyen abszurd, ilyen lehetetlen, ilyen reménytelen, ilyen alvilági, ilyen kontrollált, ilyen pillanatorientált, ilyen korrupt, ilyen..

Tovább
Kritika
|
90

Sarah Winman: Bádogember

Elgondolkodtam a címen, vajon mi ihlette. Nekem Frank Baum meséjéből juttatta eszembe a Bádogembert, aki azért indult Ozhoz, hogy szívet kapjon tőle. Valamiképpen ezek a szereplők is a szívüket keresik, legalább annak egy részét, azt, amit az ember kötelezően odaad másoknak, hogy aztán egész életében hiányozzék. Cserébe pedig semmit nem kap, csak emlékeket, amik égetnek, és ez néha fáj, néha pedig melegít.

Tovább
Kritika
|
100

Richard Flanagan: Egy tenyér, ha tapsol

Richard Flanagan regénye egyszerre kemény kritika és a diadalmas taps lehetőségének a könyve is, egy útmutatás a természettől elszakadt ember számára. Azt hiszem, azt a legmélyebb valóságot ábrázolja, amit meglátni nem sok embernek van szeme vagy ereje, amit láttatni minden művésznek kötelessége (lenne), amit megismerni emberi létünk folyton halogatott, nehéz és gyönyörű feladata. Véleményem szerint ez a művészet igazi feladata.

Tovább
Kritika
|
100

Donáth Mirjam: Mások álma

Az, akinek az ambíciója, az egója és a határozottsága Magyarországon elég volt ahhoz, hogy az átlagnál merészebbet álmodva Amerikába menjen tanulni és karriert építeni, az Egyesült Államok pénzügyi központjában elveszett csitrinek bizonyul, akinek bizony szüksége van minden segítségre, hogy elboldoguljon. Mert odaérkezve nemcsak a nyelvi nehézségekkel kell megbirkóznia.

Tovább
Kritika
|
80

Lévai Balázs: Beállás

Egy zenei producernek olyan jól kell ismernie a banda tagjait, mint egy edzőnek a sportolót, vagy szülőnek a gyermekét. Ennyi különböző jellemű, vérmérsékletű, meggyőződésű, szokású ember sorsát intézni, ügyeiket rendezni, viszonyaikat egyengetni olyan megvalósítás, amire talán ritkán gondolunk mi, egyszerű halandók, mikor meghalljuk kedvenc bandánk legszebb számát. Különösen, hogy ezek az emberek szeretnek rendkívüli helyzetekbe kerülni.

Tovább
Kritika
|
95

Mécs Anna: Gyerekzár

Mécs Anna novelláskötetében a legtöbb esemény a gyermek (vagy az egykori gyermek) szempontjából tálalja a cselekményt, ami nyilván, a műfaji szabályok értelmében sem képezi a mű lényegét. A lényeg a kapcsolatokon, a mesélőben végbemenő folyamatokon van. Vagyis újabb irodalmi kísérletet láthatunk annak megmagyarázására, hogy a gyerekkori események, a szülők története hogyan hat az egyénre.