Kim Philby egyik tagja volt a Cambridge-i Ötök néven elhíresült szovjet kémhálózatnak. 1912-ben született a gyarmaton, Indiában, de a tanulmányait már Angliában végezte. Már tizenévesen a baloldali eszmék érdekelték, és feltehetően 1934-ben került először kapcsolatba a szovjetekkel. Sikerült beépülnie a brit hírszerzés soraiba, és több mint két évtizeden keresztül dolgozott a kommunistáknak. Az 1950-es évek derekán gyanúsították meg először azzal, hogy a szovjet hírszerzésnek kémkedik, végül 1961-ben bukott le, de sértetlenül távozhatott Moszkvába. A briteknek olyan mértékű kárt okozott, amelyet utána sokáig képtelenek voltak feldolgozni. John le Carré 1974-es regényében erre tesz egy kísérletet, megvilágítva ennek a különös világnak a belsejét. A Suszter, szabó, baka, kém Magyarországon már harmadszor jelenik meg, harmadik cím alatt.
A Suszter, szabó, baka, kém egy, a Kim Philby-éhez hasonló árulásról szól. Egy Ázsiában kegyvesztetté vált brit titkosszolga vallomása nyomán merül fel a gyanú egy szűkebb londoni körben, miszerint a brit hírszerzés csúcsán vakond, azaz áruló tevékenykedik, aki minden fontos információt Moszkvának továbbít. A beavatottak száma csekély: Oliver Lacon államtitkár és Peter Guillam, a hírszerzés egyik részlegének vezetője tud csak a titokban hazaszökött kémről és elméletéről; ők kérik fel a nyugdíjba vonult George Simley-t, hogy a lehető legnagyobb csendben járjon utána az ügynek, és derítse ki: ki a szovjetek beépített embere. A kövérkés, szemüveges, középkorú emberke hát nekilát, hogy a maga finom módszereivel felgöngyölítse az ügyet. Hamarosan rájön, hogy a rejtély megoldásában kulcsfontossággal bír egy korábbi, balul elsült csehszlovákiai akció. Smiley különös és titkos nyomozása hamarosan négy főre szűkíti a gyanút, ők a fedőnevükön a Suszter, a Szabó, a Baka és a Zsellér. De vajon ki a kém?
Dióhéjban ennyi a regény története, persze kínosan ügyeltem, hogy semmi olyant ne áruljak el, ami levonna az élvezetekből – már ha nem olvastad a korábbi két kiadást. Persze, miután elolvastad a regényt, feltehetően gondolkoznod kell egy keveset, hogy valóban csak arról szól-e le Carré története, mint amit a fenti bekezdésben leírtam… mert valójában sokkal többről van itt szó. John le Carré 80. születésnapja alkalmából szőtt cikksorozatunk egyik legékesebb darabjában Baráth Katalin (A fekete zongora, A türkizkék hegedű) zseniális elemzést írt a teljes Karla-trilógiáról, és olyan mögöttes jelentéssel bíró összefügésekre, szimbolikus mozzanatokra hívta fel a figyelmet, amelyek fölött az olvasók nagy része minden bizonnyal átsiklik. Azt az írást nehéz, ha nem egyenesen lehetetlen túlszárnyalni, így nekem az a feladat jut, hogy le Carré egyedi stílusát méltassam – mint tettem azt már néhány regénye kapcsán.
Így aztán elmondhatom, hogy ennek a kémregénynek a cselekményét Forsyht-tól Baldaccin át Ludlumig feltehetően mindenki úgy tálalta volna, ahogy én is tettem két bekezdéssel fentebb. Le Carrénak azonban minderre más módszerei vannak. A regény cselekménye azzal indul, hogy megismerkedünk a Csehszlovákiában hátba támadott terepügynökkel, aki éppen visszatér Angliába, és szürke kisegérként eltűnik valahol vidéken. (Hogy ki is ő valójában, az később derül ki.) Aztán Lacon és Guillam osztja meg Smiley-val a gyanúját, miszerint vakond van a brit hírszerzés csúcsán, majd Smiley nyomozása következik, végül pedig a leleplezés. Ezen úgynevezett jelenbeli események mellé jönnek a flashback-ek, s ezen a területen le Carré eszköztára színesebb, mint bárki másé: visszaemlékezések, jelentések fellapozása, párbeszédek, aztán párbeszéd a párbeszédben, míg végre összeáll a kép, teljes lesz a tabló.
Le Carréra többször mondták már, hogy ő a hidegháború krónikása. Ez a kijelentés akkor nyer igazán értelmet, ha egy kicsit mélyebben is megvizsgáljuk, hogy a szerzőnek mi volt a célja ezzel a regénnyel. Mert Stephen King egyértelműen szórakoztatni akar, ha ír, és ezt borzongatással teszi; Grisham is a szórakoztató irodalom egyik oszlopa, bár ő nem borzongat; ám le Carrénál elsősorban nem a szórakoztatás a cél. A Suszter, szabó, baka, kém betekintést enged a brit hírszerzés világába, pontos tablót fest a hidegháború európai hadszínteréről, felfedi a Kim Philby-féle árulás lehetséges hátterét, megpróbálja feldolgozni azt, és mindeközben szórakoztat. Hiteles, meggyőző és magával ragadó.
Az 1974-es regény magyarul először 1995-ben jelent meg az Officina Nova gondozásában, Az áruló címmel. 2009-ben az Agave Könyvek új köntösbe bújtatta a kötetet, és Árulás címmel újra piacra dobta. 2011-ben elkészült a regény filmváltozata, amelyet hazánkban 2012 januárjában mutatnak be a mozik – ennek apropóján új borítóval és új címmel, a filmcímhez igazodva újra megjelent a Karla-trilógia első része. Ez sorrendben le Carré ötödik olyan regénye, amelyben Smiley is szerepel.