Gillian Flynn: Holtodiglan

Írta : Gillian Flynn
Eredeti cím : Gone Girl
Eredeti kiadás : 2012
Magyar cím : Holtodiglan
Fordította : Csonka Ágnes
Kiadó : Alexandra Kiadó
Recenzált kiadás éve : 2013
Terjedelme (oldalszám) : 527
90
Vidd hírét!
 
 

Nick és Amy az ötödik házassági évfordulójukra készülnek, ám a lánynak minden különös előzmény nélkül nyoma veszik. A férj csak a feldúlt nappalit találja, amikor hazatér, a szőke, csinos Amy nincs sehol. A nyomok egyre gyanúsabbak, a férj mintha nem lenne teljesen őszinte – fokozatosan kiderül, hogy az elmúlt öt évre sok mindent el lehetne mondani, csak azt nem, hogy boldog és felhőtlen volt. Vajon melyikük tette pokollá a házaséletüket?

Gyanús már eleve a helyszín is: a nappaliban a felfordulást, a dulakodás nyomait szemmel láthatóan megrendezték, hiszen például a zsámoly a feje tetején áll, pedig azt lehetetlen csak úgy felborítani. A férj úgy viselkedik, mintha nem a feleségét, hanem csak az esernyőjét veszítette volna el, nem cselekszik ésszerűen, nem hívja a lány szüleit, nem kérdezi meg a barátokat, hogy Amy esetleg nem menekült-e hozzájuk, és rövid időn belül az is kiderül, hogy szeretőt tart. Minden más nyom is arra készteti a rendőrséget, hogy a férjet gyanúsítsa: a konyhában például rengeteg vér folyt szét a padlón, de valaki még a rendőrség kiérkezése előtt alaposan feltakarította, csak a speciális UV-lámpával tudják kimutatni. A szomszédok veszekedni hallották a fiatal párt az Amy eltűnése előtti estén, Nicknek nincs alibije arra a délelőttre, amikor a feleségének nyoma veszett, és a szomszédasszony vallomása is őt sodorja gyanúba. Az olvasó előtt egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy Nick hazudik – de fokozatosan az is kiderül, hogy mit rejteget, és lassan feltevődik a kérdés: akkor még ki hazudik itt? Ugyanis nem lehet, hogy Nick az egyetlen, akinek vaj van a fején.

A történetet két személy meséli el egyes szám első személyben: az egyik Nick, a férj – ő a jelenbeli eseményeket tolmácsolja a saját szemszögéből, de nem csak a rendőröknek és Amy szüleinek, hanem az olvasónak is hazudik, és egy idő után rájövünk, hogy teljességgel megbízhatatlan; a másik elbeszélő Amy, az eltűnt feleség, akinek naplóbejegyzései feltárják a házaspár elmúlt öt évének jó és rossz napjait – és szándékosan nem mondok erről most többet. A két narrátor „hangja” fejezetenként váltogatja egymást. A jelen események, Nick zavart viselkedése és az eltűnt Amy naplóbejegyzései egyértelmű képet festenek a párról: mindketten elveszítették az állásukat, a férfi ragaszkodott ahhoz, hogy New Yorkból a missouri North Carthage-be költözzenek, a férfi nem akart gyereket, ő tartott szeretőt, ő viselkedett egyre agresszívebben a feleségével. Aztán Gillian Flynn csavar egyet az egészen, és minden a feje tetejére kerül, onnantól senki sem az, akinek eddig hittük, és egy ideig nem tudjuk, hogy kivel tartsunk. Ennyire ügyesen csak kevesen tudják manipulálni az olvasót.

A Holtodiglan története nem rendkívüli, de az átlagosnál mindenképp kiemelkedőbb: adott egy antiszociális személyiségzavarral küzdő személy, akinél adott pillanatban betelik a pohár, az események felgyorsulnak, eldurvulnak és valami visszafordíthatatlanul megváltozik. Néhány krimi egészen biztosan építkezett már ezekre az alapokra. Ami Gillian Flynn regényében kivételes, az ennek az egésznek a tálalása, az ahogyan az írónő képes volt teljes mértékben belebújni egy szociopata bőrébe, s úgy felruházni az egyik szereplőt a szociopaták jellemző tulajdonságaival (ezek egyike a meggyőző, manipulatív beszélőkészség), hogy azzal zsákutcába vigye a regény feléig még az olvasót is. Máshol ragadta meg a történetet is: a regény a jelenben kezdődik, a kiváltó okokról egy naplóból szerzünk tudomást, minden előzmény visszaemlékezés, visszautalás vagy a napló formájában kerül az olvasó elé. Ezeket Flynn mind zseniálisan csinálta.

Nagyszerű képet festett a mérgezett házasságról is. Akár egy koktélkészítő, egy pohárba rakja az átlagos házasság lehetséges közös gondjait, azokat a dolgokat, amelyek helyenként súrlódásokat, konfliktusokat eredményeznek vagy eredményezhetnek – a másik családja, a pénzügyi problémák, a gyerekvállalás, a hűtlenség -, jól összerázza őket, s az eredmény egy elrontott frigy lesz. Amy életéről, az ő érzéseiről a naplóbejegyzéseiből szerzünk tudomást; Nick a maga verzióját meséli el, ez több helyen szöges ellentéte Amy naplójának. Holttest nincs, bizonytalanság van. Flynn valósággal a regényhez láncolja az olvasót, az információkat apránként adagolja, többször is elhiszed, hogy most már érted, és még mindig tartogat meglepetéseket. Nem véletlenül tartja magát a könyv a megjelenése óta a New York Times sikerlistájának élmezőnyében: 52 hete sikerlistás, jelen recenzió írásakor a 9. helyen áll. Erre a bravúrra csak olyan regényírók voltak képesek, mint Dan Brown, George R. R. Martin, J. K. Rowling vagy Stieg Larsson.

A regény befejezése túlságosan lágyra sikerült, bár az ízlések persze e téren is különbözhetnek. Érzésem szerint Flynn egy merészebb befejezést is választhatott volna (mint mondjuk Bruce A. Evans a Mr. Brooks c. filmhez), mert ez így ráhagyja ugyan néhány kérdés válaszát az olvasóra, de mégis határozottan s némileg megalkudva zárja le a történetet. Flynn regénye nem tobzódik erőszakos, véres jelenetekben, de néhány azért kiverheti a biztosítékot a gyengébb idegzetű olvasóknál. Ezek és a helyenként durva nyelvezete miatt széplelkűeknek nem ajánljuk.

A szerző: Gillian Flynn

Gillian Flynn a Missouri állambeli Kansas Cityben született, egyetemi tanulmányait a Kansasi- és a chicagói Északnyugati Egyetemen végezte, irodalomból és újságírásból diplomázott. Akárcsak a regény főszereplői, ő is egy ideig New Yorkban élt, az Entertainment Weeklynek dolgozott. Első regénye 2006-ban jelent meg, amelyért Edgar-díjra jelölték. A Holtodiglan a harmadik regénye.


Vidd hírét!