A Holtodiglanhoz és a Sötét helyekhez hasonlóan Gillian Flynn az Éles tárgyak című regényében sem hazudtolja meg önmagát – mondhatnám, csakhogy ennek pont a fordítottja az igaz: utóbbi jelent meg hamarabb, csupán magyarul adták ki fordított sorrendben a könyveit. Ennek tükrében tehát találóbb, ha úgy fogalmazok: Flynn már a debütáló regényével jelzi, hogy számolni kell vele a thriller műfajában, nem lehet csak egy kézlegyintéssel elintézni regényeit.
