Kondor Vilmos neve egybeforrt a magyar krimiírással, az utóbbi években megjelent regényei a magyar krimi remekei közé tartoznak. Hírnevét a Bűnös-Budapest ciklussal alapozta meg. A történelmi krimisorozat öt regényt ölel fel, melyet az író még egy novelláskötettel is megtoldott. A széria befejeztével Kondor új műfajban tette próbára írói tehetségét, így látott napvilágot a Szent Korona-trilógia első darabja, A másik szárnysegéd.
Kiváló kalandregény született Kondor Vilmos tollából: A másik szárnysegéd egy izgalmas, magával ragadó történet, mely egyszerre kalauzol a régi Budapestre, és nyújt alapos betekintést Magyarország sötét történelmi időszakába. A regény főhőse Wertheimer Miklós, Magyarország miniszterelnökének szárnysegédje, aki különös megbízatást kap: ki kell menekítenie az országból a Szent Koronát, hogy Szálasiék ne tudják azt felhasználni hatalmuk törvényesítésére, valamint egy geológust, akire a nyilasok régóta vadásznak. A cselekmény már a történet elején magas fordulatszámon pörög, az olvasó csak kapkodja a fejét az események sűrűjében. Kondor remekül teljesíti vállalt feladatát, stílusával sikerül a regény végéig odaszegeznie az olvasót a könyv mellé, ám így is számomra kissé csalódást keltett a regény befejező szakasza, a történet ellaposodott, az addig vakmerő Miklós karaktere is kifulladt. A kevésbé sikerült befejezés az oka, hogy a végső értékelésnél A másik szárnysegéd nem kapott maximális pontszámot tőlem.
Pedig Kondor érdekes karaktert alkotott: Wertheimer Miklós talpig úriember, nem csak munkájából, hanem neveltetéséből kifolyólag is. Három dolog fontos a számára: az egyenruhája, a becsülete és a kocsija. Utóbbitól elég korán meg kell válnia, ám a cél szentesíti az eszközt, tartja a mondás. Főhősünk kiváló ismerője a gépjárműveknek, ezzel kapcsolatos ismereteit gyakran kénytelen alkalmazni kalandjai során. Fiatal kora ellenére érett gondolkodásról tesz tanúbizonyságot, a szorult helyzeteket racionálisan de ugyanakkor vakmerően oldja meg. Kiélezett szituációból márpedig akad bőven a regényben, elvégre a Szent Koronát bízták rá, és üldözői sem kispályás bűnözők. Hitelességet kölcsönöz a cselekménynek a valós történelmi személyek szerepeltetése: Otto Skorzeny, a Waffen-SS híres tisztje vagy Opris Oszkár rendőrségi informátor csupán néhány emblematikus figurája a műnek.
A másik szárnysegéd különlegessége a hiteles korrajz. Kondor alapos kutatómunkájáról tanúskodnak a részletesen bemutatott építészeti, öltözködési szokások. Az ügyesen kidolgozott részletek visszarepítik az olvasót az időben, közelebb érezzük magunkat az eseményekhez. Egyébként az író személyes blogján számos, a korral kapcsolatos információ fellelhető.
A regény egyes szám első személyben íródott, a főszereplő tölti be a narrátor szerepét. Az elbeszélési mód gördülékennyé teszi a cselekményt, azonnal beszippantja az olvasót a történet. Bízom benne, hogy a folytatás is hasonló lesz, kíváncsian várom, miként alakul Wertheimer Miklós sorsa a trilógia következő epizódjaiban.