Bogdan Wojdowski: A holtaknak vetett kenyér

Írta : Bogdan Wojdowski
Eredeti cím : Chleb rzucony umarłym
Eredeti kiadás : 1971
Magyar cím : A holtaknak vetett kenyér
Fordította : Pálfalvi Lajos
Kiadó : Park Kiadó
Recenzált kiadás éve : 2014
Terjedelme (oldalszám) : 464
100
Vidd hírét!
  •  
  •  
  •  

Bogdan Wojdowski regénye az 1940-ben megnyitott varsói gettó lakosainak életét mutatja be, egészen az 1942-es nagy akcióig, amikor is a zsidókat Treblinkába vitték. Főhőse egy alig több mint tízéves fiú, Dawid, rajta keresztül mutatja be a szerző a kisgyerekként átélt borzalmakat. Már olvasás közben felmerült bennem, hogy Wojdowski nem hős és nem is próbálja ezt az érzést kelteni az olvasóban, létezésének ebben az időszakában elszenvedett sérelmeit, tragédiáját élete végéig teherként cipelte a vállán, hogy aztán 1994-es öngyilkosságával megszabaduljon tőle.


A holtaknak vetett kenyér fiatal szereplőgárdája művészi, néhol humoros nevek mögé bújtatva kockáztatja életét nap mint nap, hogy élelemhez jusson. Enyves Mundeknek, Hering Heniónak, Árva Chaimnak, Baruch Oksnak, a Nyomoréknak, a Tojásosnak és társaiknak az a feladatuk, hogy a túléléshez szükséges falatokat beszerezzék a családjaik számára. Egy idő után kénytelenek a zsidó negyed falain kívül érvényesülni, és olyan embert próbáló módszerekhez folyamodni, amelyeket a 21. században nehezen tudunk elképzelni. Wojdowski részletesen tárja az olvasó elé ezeket az eseményeket, ugyanakkor vigyáz arra, hogy ne fogalmazzon meg erkölcsi ítéletet. A cél szentesíti az eszközt, és abban a kegyetlen időszakban egyetlen cél lebegett minden gettóba zárt zsidó előtt: túlélni.

A regényt végigkísérő motívum, az éhezés állapota olyan szintet ér el, amikor a fizikai leépülés mellett a szellemi degradálódás is bekövetkezik. A testi és lelki leépülés az idő múlásával elkerülhetetlenné válik, eltűnnek a gátlások, úrrá lesz a reményvesztettség, és innen már csak egy lépés a halál. Dawid is rádöbben, hogy pusztulásra van ítélve, de nagyapja arra buzdítja, hogy adja fel identitását és legyen kitartó: „felejtsd el, hogy zsidó vagy. El kell felejtened ahhoz, hogy élhess (…). Élj, mint a veszett kutya, rohanj a szántóföldeken, messze elkerülve az embereket, de élj. Ne félj, senkitől és semmitől. Aki fél, elveszti a fejét. (…) Ne gondolkodj, élj. Élj, hogy menekülhess. (…) Ha gúnyt űznek a zsidókból, hallgass. Csukd be a szemed és a füled mindenre. Felejtsd el, ki vagy, ki az apád és az anyád. Felejtsd el, kik voltak a nagyszüleid. A szemed se rebbenjen, ha meglátod a szeretteidet, amint a gödörhöz hajtják őket. Fordulj el, és menj onnan. (…) Kő legyen a szíved helyén. Hallasz? Űzz ki az emlékezetedből mindannyiunkat. És élj, ámen.”

Amint azt már a regény címe is előrevetíti, a mű visszatérő motívuma a kenyér. A kenyér, mint alapélelmiszer, az emberiség legfontosabb élelmezési cikke Wojdowski regényében hiányként jelenik meg, amely jelentheti a zsidók reménytől való megfosztását is. A halottak etetése is abszurdum, hiábavaló. Ez a hiányérzet kísérte végig Wojdowski életét, egzisztenciájának elviselhetetlensége a tragikus éveknek tudható be. Naplójában utolsó 54 évére tévedésként tekint vissza, szerinte 1942-ben az apja kezét fogva kellett volna az Umschlagplatzra mennie.

A holtaknak vetett kenyér abban tér el a Holokauszt témával foglalkozó írásoktól, hogy nem áll be a háború után megjelent memoárok, személyes élményeket elbeszélő regények sorába. Wojdowski nem egy egyszemélyes történetet tár az olvasó elé, hanem a zsidók kollektív tragédiáját. Megrázó képsorokkal, kettétört sorsokkal nyújt maradandó és megrázó olvasmányélményt Bodgan Wojdowski könyve, mely egyszerre emlékezik és emlékeztet a varsói gettóban és a koncentrációs táborokban elhunytakra.


Vidd hírét!
  •  
  •  
  •