Ha az olvasó képes elvonatkoztatni a nyelvi ragacstól, ami a történetekre tapad, nagyon ötletes elbeszélés-témákkal találkozhat, izgalmas szerkesztésű novellaciklusba szervezve. Ha egy – még Parti Nagy Test angyalát is fölülmúló – szövegi pocsékságában nagyszerű olvasmányélményt akar, tényleg csak ajánlani tudom.
A regény minimalista stílusa szinte üresen hagyja, csak mint a cselekményt maguk előtt görgető bábokat mozgatja karaktereit, a szereplők néha ugyanúgy megismerhetetlenek, mint maga a regényvilág. Ebben a fásult és szürke valóságban működhet is akár ez a szereplőtípus, de nagyon megnehezíti az olvasást.
Jennifer Clement regénye nem enged vállat vonva elfogadni egy világot, ami minden emberinek feltételezett rendnek és erkölcsnek ellentmondva működik, természetes állapota és alapműködése a félelem és a fájdalom. Nem teszi adattá, számmá, áttetszővé a szenvedést, arcot és nevet ad neki, értelmet és motivációkat. Az áldozatokat nem sajnáljuk, nem érzünk részvétet vagy undort irántuk, ehelyett: meglátjuk őket.
Janne Teller Minden c. kötete tinédzserkönyv, nem próbál más lenni, de annak tökéletesen megfelel. Felvet és körüljár olyan problémákat, amikről beszélni igenis muszáj, megtalálja – általában – az ehhez illő hangot és nem áltat egy abszolút válasszal, nem ad térképet, vagy útmutatót a világhoz. Megmutatja a kátyús, szerpentines, buktatós szakaszokat ott is, ahol eddig sima aszfaltot hittünk.
Chuck Palahniuk eddig Halálkultusz, ezúttal Túlélő címen kiadott regénye lebilincselő, kegyetlen és elgondolkoztató olvasmány. Néha arcul üt, olyan harcosok-klubbja-módra, vagy kiver egy-két fogat, kitép néhány maréknyi hajat, de megmutatja, hova szúrd a helyi érzéstelenítést, mivel szedd ki a vérfoltokat a fehér kárpitból, hogyan szúrd villára az articsóka szívét.
Tóth Krisztina Pillanatragasztó c. novelláskötete változatos helyzetek, világok, életek és hangulatok egymás mellé való rendezése. A kötet nem könnyed olvasmány. A nyers, cenzúrázatlan világ úgy jelenik meg a szövegekben, mint valami mindent átható ragacs, valami testszagú, füllesztő pára. A történetek szereplői rendszeresen vetítik ki a bennük rekedteket valami kintibe, megfoghatóba. Ettől a metaforák kísértetiesen megragadhatóvá válnak.
