Elsősorban azért örülók Fioretti regényének, mert műfajánál, terjedelménél és nyelvezeténél fogva sokkal könnyebb olvasmány Dante művénél. Annak mondanivalóját a mai olvasó számára könnyen érthetővé és értelmezhetővé teszi, így elképzelhetőnek tartom, hogy a fiam mégiscsak megismerkedik az európai irodalom egyik legnagyobb remekművével (amire egyébként kevés esélyt láttam).
Lauren Graham író, színész és producer. Ismertté a Szívek szállodájában alakított szerepe tette, de játszott olyan filmekben is, mint a Tapló télapó, vagy a Férjhez mész, mert azt mondtam. Egy nap talán címmel regényt is írt, amiről mindenki azt hiszi, teljességgel önéletrajzi ihletésű, és úgy tűnik, szívesen megszüntetné ezt a tévhitet.
A századforduló Monarchiájában, annak is a legszélén él két nő. Sorsuk szétválaszthatatlanul összefonódik: sem élni, sem lélegezni, sem együtt maradni, sem elhagyni egymást nem tűnik lehetségesnek. A történetüket elmesélő Sztefanija árva. Szülei bennégtek az otthonukban, őt viszont befogadta az orvos. Hálából annak lányát szolgálja már-már parancsoló hűséggel.
A regényt mindenekelőtt lázas és hiábavaló mozgás, akarat jellemzi, valamiféle lendület, amit jól tükröznek az elhatárolatlan, hosszú mondatok, melyek egyszerre két-három idősíkon is elébb-elébb vezetik a beavatatlan, egy kamasz bizonytalanságával és el-elborzadó kíváncsiságával araszoló olvasót. Mert ez a könyv egy beavatás-történet. Beavatás a férfikor és a háború misztériumába, úgy, ahogy a nagy könyvben meg van írva.
A könyv témája az áttelepültek élete, a befogadó országgal szembeni ellenérzései, a másodgenerációsok alkalmazkodási nehézségei, ezzel együtt a generációs konfliktusok. Fontos még a környezet által gyakorolt hatás az ember értékrendjének kialakulásában. S miközben erre fókuszál a szerző, valami rejtélyes módon mégis az derül ki, hogy a gyökértől az ágig egyenes út vezet.
Maros András Befutunk című regényének a témája a szülő-gyermek viszony, ami a mai társadalom egyik alap-problémája. A fő téma mellett viszont korunk rengeteg kérdését érinti a szerző. Véleményem szerint leginkább azt, mennyire megvezethetők a szülők, akik saját álmaik, a társadalom kommersz valósága, a pillanatnyi siker csillogása és a gyermekszeretet ezernyi lehetséges módja között őrlődnek.
Nujeen a tévéhíradóból lett hires. A riporterek figyelmét felkeltette a menekültek között levő tolószékes kamaszlány. Ő pedig elmeséli nekünk saját történetét. Ez a történet “egy kis poros, isten háta mögötti sivatagi városból”, a szíriai Mambijból indul, ahol a mozgássérült lány saját bevallása szerint azzal foglalkozik, hogy tényeket gyűjt.
A könyv sikerének egyik oka az, hogy az olvasót egy olyan világba vezeti, ahová ő maga sosem merne elmenni, de ahová szíve mélyén mindenki vágyik. Ki ne szeretne feltétel nélkül szeretni, szeretve lenni? Ki ne szeretne egész nap mesélni, táncolni, partizni, és mindent, ami kellemetlen, felbontatlan levelek formájában egy halomba dobálni a sarokba?
A Magányos farkas egy gondolatregény. Négy családtag és két kívülálló monológjából tevődik össze, és tematikáját tekintve nem túl egyértelmű meghatározni, miről szól. Talán, a címe ellenére, a Magányos farkas a közösség regénye.
Ami miatt nagyon szerethetővé vált számomra a regény, az az a gyengéd és nőies mód, ahogy világunk értékrendjét piszkálgatja a szerző, és ahogy ebből végül egymásra épülő elemenként megfaragja egy egészséges személyiség értékpiramisát. Nagyon tetszett, ahogy egy idealista fiatal nőből végül izzig-vérig élő, az életet ismerő, az értékekre rábólintó, de a hibákat is toleráló ember válik.
