Mi is valójában a szenvedély? Az ördög műve? Az idegek játéka? Az Ég ajándéka? Lehetőség a teljesebb megtapasztalásra, vagy ketrec, ami beszorít, és elzár minden mástól? A kérdést ki-ki a maga tapasztalatai szerint válaszolja meg. Mindenképpen sok összetételű játszma, ami mindenkit foglalkoztat: a bátrakat, mert megtapasztalják, és a gyávákat, mert örökös kihívás számukra a lehetőséggel való szembesülés.
Seabiscuit története egy sikerrecept. Az akarat, a hit és a munka hármas oltárán áldozva Seabiscuit lesajnált, esélytelen gebéből sportlegendává vált. De ehhez persze egy egész csapat kellett: zsokék, edzők, állatorvosok, istállófiúk és tulajdonosok együttes erőfeszítései. Kellett hozzá két zsoké: Red Pollard önsanyargató állhatatossága, hiúsága, akaratossága, bohém életigenlése, és George Woolf hozzáértése és korrektsége.
Jim és Tommy harmincöt év után véletlenül találkoznak újra, és a találkozás felidézi gyermekkorukat, amikor egy kis norvég faluban együtt fedezték fel az életet, ki-ki a maga módján. Lassan feltárul a két barát, a két teljesen különböző hátterű és jellemű ember sorsa.
Julie Lawson Timmer Öt nap c. regénye az Életről szól. Nem naturalista, de realista, még akkor is, ha a mai realitásban az emberiség sajnos rettenetesen kétfelé szakadt, és egyik felén ott maradtak az öntudatlan, sorsüldözte bábok, akikkel folyton elbánik az élet, a másik oldalon pedig ott vannak a Marához és Scotthoz hasonló, tudatos emberek, akik megmentik minden helyzetben, amit lehet, azáltal, hogy tudatos döntéseket hoznak.
Ioana Pârvulescu tanárom volt a Bukaresti Egyetemen, tudtam róla, hogy a századforduló Bukarestjének szerelmese, így aztán könyvét érthető izgalommal vettem a kezembe. Kíváncsi voltam, mennyire sikerült a korhoz fűződő személyes érzéseit továbbítania, illetve, hogy sikerül-e ennek a csodálatos, de sajátos törvények szerint működő világnak a bemutatásával elbűvölnie olvasóit. A válasz: igen, sikerült.
Margaret Atwood Az özönvíz éve c. regényének világa annyira istentelen, hogy a büntetés sem istentől jön: az ember találja ki, és szabadítja a világra. És hogy van-e Noé, aki megmeneküljön? Természetesen van: de csak néhány felkészületlen, kétségbeesett és elszigetelt ember, akik képteleneknek tűnnek a túlélésre: nem kiválasztottak, csak szerencsések – ha ugyan ezt szerencsének lehet nevezni.
Margaret Atwood Guvat és Gazella c. regénye annyira a mai társadalmi-erkölcsi tényekből és trendekből kiindulva építkezik, hogy minden olyan, mintha nem is a jövőben játszódna: mintha magunk is benne lennénk. A teremtés és túlélés szent csatája láttán mintha mi magunk is szétfolynánk jelentéktelenül a száraz özönvíz áldozataiként. Aki pedig megmarad, annak ott a lelkes környezetvédő írónő intése: az Élet erősebb, hatalmasabb az embernél.
A Bonita Avenue témája a modern családban fellépő megyannyi probléma: a széthullás, a szülői felelősség határai, a magánélet és családi élet közötti feszültség – de nem csak ennyi. Peter Buwalda működése közben veszi mikroszkóp alá a kommunikáció ellehetetlenedésének problémáját, a generációs különbségeket, a bevándorlás kérdését, az egyéni és közösségi érdek egymáshoz viszonyulását, az elidegenedést.
Lakatos István új regényének a helyszíne az Óraverzum, valamiféle ősi, gigászi gépezet, egy nem tudni kik által épített és ottfelejtett mechanikus naprendszer, hét, fogaskerekek által működtetett bolygóval. Az időpont meghatározásával, mint általában a mesékben, nincs könnyű dolgunk, és a történet kicsit olyan, mintha egy Rejtő-könyvet és egy Verne-regényt gyúrtak volna össze valamiféle Disney-produkcióval.
Első olvasásra a regény egy kisfiú megható története. Esetében talán nem is az a fontos, hogy az apja vallásos fanatizmusával, türelmetlenségével terrorizálja, hanem az, ahogyan erre válaszol. Nem szánalmat érzünk iránta, inkább tiszteletet, amiért mer hű maradni olykor naiv kis kínjaihoz, sokszor gyötrő fantáziaképeihez, érzéseihez. Amiért mer szeretni, és ezt meg is mutatni.
