Michael Cunningham egy korábbi művéért, Az órákért Pulitzer- és Faulkner-díjat kapott, ami azt feltételezné, hogy a többi műve is elér egy olyan szintet, amit igényesebb olvasók is élvezhetnek. Az általam felállított mércét nem üti meg ez az olvasmány. A stílusa alulmarad az elvártnak, nem ránt magával, nem képes lekötni a figyelmet.
Bizonyos fórumokon olvasott kritikákat, olvasói véleményeket és értékeléseket látva arra számítottam, hogy ez a regény kimondottan jó lesz, és nagyon fog tetszeni. Könnyű szórakozást ígért, fekete humort és egy jó kis fantasy történetet. Ehhez képest nekem egyáltalán nem tetszett, és nem a történettel volt bajom, hanem a stílusával, ami nem ütötte meg az elvárt mércét.
A mű felér egy pszichológiai önsegítő könyvvel, közben persze sokkal több annál, irodalmi stílusa révén. Ez a stílus Gavaldánál könnyed, nagyon mai nyelvezetű, közérthető, ugyanakkor szép és a legkevésbé sem lektűr. Bár egy-egy történet után meg kellett állnom, abba kellett hagynom az olvasást, le kellett tennem a könyvet, és sokszor csak másnap tudtam folytatni, annyira felkavart egyik-másik történet, azt hiszem, erre szükség is lehet, hisz nekünk magunknak is fel kell dolgozni a történteket, nem könnyű tovább lépni olvasóként sem.
Radclyffe Hall maga is leszbikus volt, aki a regény főszereplőjén keresztül próbálta meg bemutatni azokat az előítéleteket, a kirekesztettség és elmagányosodás érzését, amikkel szembe kellett nézniük, meg kellett küzdeniük azoknak az embereknek, akiknek a nemi hovatartozása és szexuális irányultsága nem a megszokott férfi-női szereppel azonosult.
Gerlóczy Márton a nagymamája, Jékely Márta és a dédnagymamája, Schéfer Ida emlékiratai, valamint egyéb családi iratok, levelezések alapján szerkesztette, gyúrta-formálta regénnyé, olvasmányos történetté felmenőinek életét. Mikecs Annát, Jékely Márta első házasságából származó, korán elhunyt kislányát teszi meg narrátornak, akihez Áprily egy versciklust írt Annának hívták címmel.
A könyv borítója titkokkal és botrányokkal teli történetet ígér a Downton Abbey szerzőjének tollából, de kiszámítható a cselekményvezetés és a végkifejlet, a titkokra nagyon hamar fény derül, szóval kevés dolgot bíz a fantáziára a szerző. Ezzel együtt a maga kategóriájában szórakoztató olvasmány, ami miatt jól eshet a borús őszi napokon egy meleg takaró alatt követni a szereplők sorsának alakulását.
Családi- és történelmi regény, úgy mutatja be ezt a korszakot, hogy az író közben elmeséli a saját- és a családja történetét. Nem ez a tény teszi azonban különlegessé a művet, hisz mások is írtak már erről az időszakról, talán nem is különbözik a történetük sem olyan nagyon, ami viszont meglepő és a legfontosabb motívum ebben a történetben, hogy tabuk nélkül mesél. Nem kertel és köntörfalaz, nem szépít, nem körülír, hanem kimondja azt, amit megélt.
Az egész regény egy belső monológ, amiben Annamari elmeséli az életét gyermekkorától a jelenéig. A nevét csak a könyv címe árulja el, nem reflektál magára név szerint az elbeszélései során. A kötet borítójának tervezőjét külön dicséret illeti, hisz a feltartott középső ujj a női nemi szimbólumba ágyazva eléggé kifejezi a regény mondanivalóját.
