Cosimano regényében benne van a műfaj összes kliséje, de valamennyi jó helyen és jókor elhelyezve. A kiszámítható fordulatokra nehéz rossz szemmel nézni. Az írónő hamisítatlan humora ráadásul tompítja ezeknek a banális közhelyeknek az élét, és a jeleneteket úgy építi fel, hogy minden egyes ismert mozzanat egy bizonyos szemszögből vizsgálva poénként hat, szinte már várja az olvasó, és az fájna, ha elmaradna.
A könyvet külföldön 8-12 éves gyerekeknek ajánlják, Magyarországon inkább a 10-14-es korosztálynak. Szerény véleményem szerint 14 alatt csak kevesen fogják élvezni a regényt, főleg a kissé csavaros történet miatt. Elsőre nekem is nehezen állt össze a kép: hogy mi a szerepe Beenek, hogyan lesz az, ami nem lesz, és mi kell ahhoz hogy ne az történjen, ami egyébként történne.
A mesék szelídek, békések, konfliktusoktól mentesek, mégis izgalmasak. Nincs legyőzendő gonosz, csak némi egészséges versengés a patkányok ellen, akik mindig rosszindulatúak ugyan, de senki testi épségét nem fenyegetik, s a három jóbarát rendre felülkerekedik velük szemben, még akkor is, ha látszólag a patkányok nyernek.
A cselekmény csupán pár napot ölel fel, lineáris, mindenféle múltbeli eseményre való hivatkozástól mentes, vagyis látszólag egyszerű – mégis valahogy kaotikus, nincs íve, nem kerek az egész, inkább csak „a sarkoknál lebutított”. A gyors egymásutánban következő események kicsit céltalanok. Mintha maga a szerző sem tudta volna eldönteni, hogy a főszereplőjét milyen irányba vigye, hagyta látszólag véletlenszerűen belebonyolódni mindenféle hihetetlen, szürreális kalandba.
Harris regényének cselekménye csupán öt napot ölel fel, ám a szereplők visszaemlékezéseinek köszönhetően időben és térben is messzire elkalandozunk, főleg a német oldalon. A német cselekményszál főszereplője dr. Rudi Graf a peenemündei Katonai Kutatóközponttól, egy kitalált mérnök – a történet szerint Wernher von Braun közeli barátja, és ez lehetőséget biztosít arra, hogy ott legyünk a V–2 fejlesztésének minden szakaszánál.
Stuart végtelen empátiával és szeretettel ír egy anya-fia kapcsolatról, és az eseményeket a maguk nyers valójában mutatja meg, egy kicsit úgy, ahogy egy kisfiú láthatja azt, hogy szeretett anyját valami napról napra felemészti. Egy felnőtt olvasó kívülállóként talán azt várná, hogy a regény előbb-utóbb magyarázattal szolgál arra, mi viszi rá Agnest, hogy újra meg újra a pohár fenekére nézzen, ám a szerző nagyon ügyesen elkerüli ezt.
Ha egy bizonyos távolságból vizsgálom, főleg a befejezés ismeretében, az ‘Összezárva’ egy fájdalmasan egyszerű dráma, amelyhez hasonlót valószínűleg többször is olvastunk már. Stina Jackson viszont egy merőben szokatlan szögből közelít hozzá, így csak a végén ismerünk rá: á, hát ez az! Remekül építi fel a sztorit, a kirakós elemeit fokozatosan teszi a helyükre, és mindvégig fenntartja a feszültséget.
Az Anomália egy rendkívüli esemény következményeiről szól. Az Air France egy Párizsból New Yorkba tartó repülőgépe váratlanul hatalmas viharfelhőbe kerül az Egyesült Államok keleti partjainak közelében. A turbulencia ide-oda dobálja a gépet, amelyik megrongálódik, de az utasok megússzák karcolás nélkül és épen földet érnek New Yorkban. Három hónap múlva ugyanaz a gép ugyanazokkal az utasokkal ismét leszáll. Hervé Le Tellier stílusa tömör, letisztult, lényegre törő. A szöveg olvasmányos, a cselekményvezetés nem teljesen lineáris, térben és időben is ide-oda ugrál, de az elbeszélés könnyen követhető.
A második fordulóban képrejtvényeket kell megfejteni.
Kétfordulós játékot indítunk. Az első fordulóban összesen nyolc pontot lehet szerezni, ehhez nyolc regény címét kell megfejteni, amelyeket eszperente nyelvre „fordítottunk le”. A tét Stina Jackson új regényének három példánya.
