Szerző: Attila

Tovább
Valeria Luiselli: Elveszett gyerekek archívuma (Magvető, 2020)
Kritika
|
80

Valeria Luiselli: Elveszett gyerekek archívuma

A regényt látványosan végigkíséri két fontos elem: a névtelenség és a hang. A szereplők nevére nem derül fény, éppen olyan névtelenek, mint a sivatagban eltévedt és végül elveszettnek elkönyvelt menekült gyerekek, akiknek majd csak a ruháit és csontjait találják meg a járőrök. Éppen olyan névtelenek, mint azok az apacsok, akiket leigáztak, foglyul ejtettek, méltóságuktól megfosztottak a hódítók.

Tovább
Cormac McCarthy: A gyümölcskertész (Jelenkor, 2020)
Kritika
|
80

Cormac McCarthy: A gyümölcskertész

A gyümölcskertészben nem a történet a fontos; tulajdonképpen nincs is szó szerinti történet. A dolgok inkább csak úgy megtörténnek a szereplőkkel; a regény figurái nem azért elevenednek meg a könyv lapjain, hogy a végére befejezzenek valamit, ők inkább csak eszközök egy olyan irodalmi alkotásban, amely több, meglehetősen nehezen értelmezhető jelentést vagy üzenetet hordoz.

Tovább
Graham Moore: Bűnösök (Agave, 2020)
Kritika
|
70

Graham Moore: Bűnösök

A regény egyik küldetése az lehetne, hogy felhívja a figyelmet az (amerikai) igazságszolgáltatás rendszerszintű igazságtalanságaira, és ez 2020-ban talán még időszerűbb lenne, mint bármikor máskor. Minden adott ehhez: az áldozat egy fiatal fehér lány, a gyanúsított egy afro-amerikai férfi, az esküdtszékben szintén vannak színesbőrűek. Graham Moore viszont elmegy a lehetőség mellett.

Tovább
Richard Powers: Égig érő történet (Park, 2020)
Kritika
|
100

Richard Powers: Égig érő történet

Az Égig érő történet egy nagy ívű, sokrétű, sokszereplős, időben és térben is szerteágazó történet. A természetvédelemre, a fákra és az ember környezetpusztító tevékenységére hívja fel a figyelmet, de a regény gerincét képező cselekményt, amely a főszereplők némelyikét is összehozza, tulajdonképpen egy létező mozgalom ihlette, ez pedig az Earth Liberation Front.