John Le Carré Harry Pendel történetével sem hazudtolja meg önmagát. Itt is ugyanaz az érzése támad az olvasónak, mint más Le Carré könyv esetében: hogy belecsöppent egy sokszereplős dráma közepébe, ahol az író minden kétséget kizáróan mellőzi az egyes szereplők hagyományosnak tekinthető bemutatását és jellemzését, és mintha fölöslegesnek tartaná, hogy bemutassa a kedves olvasónak Abraxast, Martát vagy a többi szereplőt. Ha viszont valaki olvasott már korábban Le Carrét, akkor biztosra veheti: a végére egész megkedveli az összes szereplőt, és legalább annyit fog tudni róluk, mint Le Carré. Mindezt úgy, hogy a szereplők bemutatására nem szentel a későbbiekben sem külön fejezetet.
Szerző: Attila
Kritika
|
100
Tim O’Brien: A katona legszebb álma
A történet látszólag egyszerű: Cacciato közlegény megszökik a frontról, a szakasz pedig utánaered. Dezertálása előtt azt mondta, Párizsba megy. Gyalogosan, Vietnámból. De számomra rögtön az első oldalak után kiderült, hogy ez nem az a fajta […]
Üdvözöl a könyvespolcod!
Köszöntelek a könyvesházban! Próbálkozzunk! Képzeljük el, hogy a könyvek is helyet kérnek abban a virtuális világban, ahol a munkahelyen a kollégádat is messengeren kérdezed meg, hogy csatlakozik-e hozzád az ebédnél, és az iwiw-ről tudod, hogy […]