A Zabhegyezőről általában kétféleképpen vélekednek az emberek: az egyik tábornak tetszett a könyv, alapműnek nevezik – a másik felének nem jött be. Nálam nem az a felejthető kategória, de a kedvencek közé nem fogom sorolni.
Az USA leköszönő elnöke órákkal azelőtt írja alá a hírhedt washingtoni politikai manipulátor vitát kavart kegyelmi kérvényét, hogy távozik a Fehér Házból. A CIA persze nyomást gyakorol rá a saját eszközeivel. Az éj leple alatt kicsempészik a hírkedt manipulátort az országból, új identitást és lakóhelyet biztosítanak a számára, majd kiszivárogtatják a hollétét. És várnak. Vajon ki akarja megölni a manipulátort?
A héten néztem meg a Banki melót (The Bank Job) Jason Stathammel. És eszembe jutott Ken Follett egy korai könyve, a Papírpénz, amit a tavaly olvastam. Elég sok a hasonlóság a két sztori között: londoni korrupt rendőrök és politikusok, (pénz)rablás, gyilkosság. 24 óra eseményei 280 oldalon.
1943-ban Turi Giulianót sajtcsempészésen érik, a forró vérű fiatalember lelő egy carabinierit, így kénytelen a törvény elől a hegyekbe menekülni. Egyre növekvő bandájával itt vívja a saját szabadságharcát a korrupt római kormány és a zsarnok csendőrség ellen – legnagyobb ellenfele mégis a maffia, a szicíliai keresztapa pedig kegyetlen csapdát állít Giulianónak.
A harmadik (világ)háború elkezdődött. Terrorszervezetek és titkosszolgálatok vívják egymás ellen, de nem úgy, ahogy arról az esti híradóból értesültünk. A harc sokkal komplexebb, a két fél az egyik oldalon szövetkezik, a másikon egymásra vadásznak. A labirintus így persze egyre kuszább lesz, adott pillanatban az útvesztőben mindkét fél eltéved. Lehet, hogy ilyesformán alakult ki szeptember 11 is?
Frederick Forsyth ismét bizonyítja, hogy mindent tud a haditechnikáról, a lenyűgöző vadászrepülőgépekről, a titkosszolgálatok munkájáról, és a sok szálon futó cselekmény során változatos emberi sorsokat mutat fel. A történet során valóságos szereplőkkel is találkozunk (George Bush, Margaret Thatcher, Szaddám Husszein), mint ahogyan az iraki csodafegyverről is keringtek hírek az Öbölháború idején.
Carrie esetlen, pattanásos, csúnyácska, rosszul öltözött, az iskola állandó céltáblája, akin mindenki remekül szórakozhat kedvére bármikor, bátran csúfolhatja. De Carrie ugyanakkor telekinetikus képességekkel is bír, tárgyakar képes elmozgatni a helyükről a puszta akaratával. Egy napon Carrie szabadon bocsájtja természetfeletti erejét, aminek következtében kő kövön nem marad.
Emánuel, a zsidó boltos fia hosszú idő után tér haza ismét, s az első percekben nagy az öröm a szülői háznál: lám, a tékozló fiú hazatért. Aztán lassan, fokozatosan köddé válik ez az öröm. A fiú nem apját-anyját látogatja meg először, hanem a hegyekben élő szénégetőket és pásztorokat, hogy a segítségüket kérje, a falut készítsék elő a Megváltó jövetelére. A falubelieknek nem tetszik a dolog – és joggal.
1944 szeptember 23-án a szovjet hadsereg már két helyen is átlépte a trianoni magyar határt. Ugyanekkor a Gyimesi-szorosban a 32. hegyi határvadász zászlóaljhoz tartozó harccsoport Sebő Ödön főhadnagy parancsnoksága alatt még tartotta magát. Erről a hősies védekezésről és a bekerítésből való bravúros kirörésről szól a 2004-ben elhunyt veterán visszaemlékezése.
A szerző rendkívül színesen, érdekfeszítően írja le a német urántervet, a japán N-tervet, az amerikai Manhattan-tervet, az angol Tube Alloys programot. Megtudhatjuk, hogy hol tartott az atomfegyverkezés a második világháború után, miről maradt le a közvélemény, mennyire közel volt a világ egy harmadik, mindent elsöprő atomháború kitöréséhez, és végül mi akadályozta meg az érintett feleket abban, hogy erre a végzetes lépésre elszánják magukat.
