A regényt látványosan végigkíséri két fontos elem: a névtelenség és a hang. A szereplők nevére nem derül fény, éppen olyan névtelenek, mint a sivatagban eltévedt és végül elveszettnek elkönyvelt menekült gyerekek, akiknek majd csak a ruháit és csontjait találják meg a járőrök. Éppen olyan névtelenek, mint azok az apacsok, akiket leigáztak, foglyul ejtettek, méltóságuktól megfosztottak a hódítók.
A Fecske-torony a saga negyedik kötete, a sorozat egy olyan része, amelyben most először nem Ríviai Geralt, hanem Ciri áll a középpontban. Habár néhány fejezetben a híres szörnyvadász vaják is felbukkan, az író a cintrai árvára fekteti a hangsúlyt, és rajta keresztül mutatja be mindazon megpróbáltatásokat, amelyek a lányt sújtották.
Lucy Adlington merészen választ helyszínt és történelmet ahhoz, hogy aztán az eseményeket azokból kiemelje, és egyetemessé tegye mindazokat a tapasztalatokat, amelyek itt megszülettek. Az döntések erkölcsi vonatkozásának fontossága mindvégig érződik, az életben maradás, mint kitűzött cél lebeg mindannyiuk előtt, de ez senkit sem ment fel az alól, hogy a tetteiért felelősséget vállaljon.
Az ‘Illegál’ két története minden gátlást levetkőzve mutat rá a világunk mozgatóerőire: a hatalomra és a pénzre. E kettőből sok egyéb téma nőhet ki: a korrupció, a drogkereskedelem és -használat, a mindennapok nehézségei és idegenségei. A két kisregény egyszerre érinti a jelenkor aljasságait és a jelenkori ember ritkaságszámba menő érzékenységét.
Azon kívül, hogy a szerzőtől megszokott stílust kapjuk, van ebben a regényben valami filozofikusabb, mélyebb megközelítés. A korábbi művek ismeretében tudjuk, hogy Jodi Picoult előszeretettel választ megosztó, nehéz, elgondolkodtató témákat. A halál témája és a haldoklás folyamatának megfestése olyan finoman, árnyaltan kerül ki a szerző tolla alól, hogy képtelenség együttérzés nélkül olvasni a művet.
Vespignani hálózatelméletre épülő előrejelzései alapján döntenek ma a világ kormányai arról, milyen intézkedéseket vessenek be a koronavírus ellen. De honnan is indult útjára ez az egész tevékenység, amit elsősorban az elméleti fizikusok és matematikusok végeznek?
A Zsivago doktort leginkább felnőtt olvasóknak ajánlom. Egy bizonyos érettséget megkövetel a regény cselekménye, nyelvezete, enélkül elvesztődik a lényege. Fontos tudomásul venni, hogy nem egy könnyed regény, hanem egy hosszú dráma, ami igénybe veszi mentális kapacitásunkat. Nem az a fajta történet, amit egy hosszú, nehéz munkanap után kívánunk, vagy pár megálló alatt a buszon olvasunk.
A Dűne gyermekei egy különálló regény, viszont nehéz különválasztani a sorozat második kötetétől. Azt is mondhatnánk, hogy a kettő együtt alkot egy kerek egészet, amelyben Muad-Dib bukásától gyermekei felemelkedéséig követhetjük nyomon az Atreidesek életét, a könyv végére érve pedig nyilvánvalóvá válik, hogy a Dűne sorozat egy ciklusa lezárult, ezzel egyidőben viszont egy másik kezdődött…
Három dán, mínusz egy dán, aztán két dán osztva-szorozva kettővel, majd egy dán és végül ismét három. Két-három dán: Maros András legújabb regénye a barátság kérdésköréből kiindulva sok jó gondolatot villant meg a férfiúi érzelemvilágból. Sajnos a könyv cselekménye nem annyira jó, mint gondolatisága: bár a Magnus-szál el-elvitt magával, a magyar valóságban ufóként tévelygő másik két fiú története nem. A könyvborító viszont ütősre sikeredett.
Bár Kosinski sose állította, hogy műve önéletrajzi ihletésű, személyes élményeit dolgozza fel, a regényben foglaltak sok ponton megegyeznek Kosinski gyermekkori eseményeivel. Akárhogy is, a mű döbbenetes drámaisággal ragadja meg a második világháború eddig (számomra) ismeretlen aspektusait, betekintést adva abba a világba, amely a háttérben, az erdők és völgyek rejtekében vészelte át a háborút.
