Napjainkban sokan próbálnak párhuzamot vonni Butler 2030-as évekre vizionált Amerikája és a közelmúlt (vagy a jelen) Amerikája között, én azonban ezt az analógiát erőltetettnek látom, sokkal inkább tűnik egy marketingfogásnak, ami valószínűleg hozzájárult ahhoz, hogy a megjelenése után huszonöt-harminc évvel újra a sikerlisták élére futtatták fel a Földmag-duológiát. Ha már analógiákat keresünk, akkor számomra sokkal hangsúlyosabb az a párhuzam, amit Butler Keresztény Amerikás karakterei és napjaink közéleti szószólói között vélek felfedezni – és ezért még csak el sem kell menni Amerikáig –, akik úgy tűzik zászlajukra a kereszténység védelmét és támogatását, hogy annak tanításait csak másokra nézve tartják kötelező érvényűnek, magukra nézve igencsak szelektíven értelmezve a tízparancsolatot.
Címke: Agave Könyvek
Shelley Parker-Chan: A nappá vált lány
Shelley Parker-Chan Csungpa személyében egy remek karaktert ismertet meg az olvasókkal. Egy okos és találékony szereplőről van szó, akit ugyan önző érdekek hajtanak, nem rest kiállni másokért sem. Komplex személyisége rétegről rétegre épül fel, a regény végére érve pedig a félénk árva lány teljesen a múlté lesz, és átveszi helyét a magabiztos, fiatal nő. A regény egyik gyenge pontja azonban pont ebből eredezhető.
A sötétség szavai – Rémtörténetek a világ minden tájáról (szerk: James D. Jenkins, Ryan Cagle)
A kötet mindegyik novellája nagyon egyedi. Nem volt unalmas pillanatom olvasás közben, és nem éreztem, hogy egy lére menne az egész. Némelyik rémisztő volt (például Veres Attila ‘Méltósággal viselt’ című novellája vagy Christien Boomsmától a ‘Csontok a tekintetében’), némelyik csak bizarr (Lars Ahn: Adomány), és valamennyi egyaránt megállja a helyét mint a horror, mint a weird irodalomban, különböznek hosszban, intenzitásban, a felhasznált hagyományos motívumokban – a borzongás viszont, amit keltettek, ugyanolyan intenzitású volt.
Elle Cosimano: Finlay Donovan mindent visz
Cosimano regényét nehezen lehet komolyan venni, mint krimit. Majdnem minden elemében a paródia határait súrolja. Az egymásra halmozott klisék, az eltúlzott jelenetek és jellemvonások nem véletlenek. A szerző nagyon is tisztában van azzal, hogy a regény nem a feszült cselekmény vagy az utolsó percig megoldatlan rejtély miatt lesz az olvasók kedvence. Félreértés ne essék, nincs gond a tempóval, fordulatból is akad szép számmal, de a könyv valamennyi mozzanatát a humorra hegyezte ki Cosimano, és ez így (majdnem) mindent visz.
John le Carré: Ezüstfény
A brit titkosszolgálat belbiztonsági részlegének a vezetője megpróbálja kideríteni, hogy igaz-e az az értesülés, miszerint valaki a Szolgálaton belülről információkat szivárogtat ki. Le Carré regényei viszont éppen attól rendkívüliek, ahogy a szerző az eseményeket láttatja, ahogy a történetet elmeséli, ahogy a könyv lapjait megtölti érdekes figurákkal, s általuk érzelmekkel.
Genevieve Gornichec: A boszorkány szíve
Gornichec regénye, bár mitológiai alapokra épít, elsősorban családi dráma. Ugyan a történet középpontjában végig a boszorkány áll, személyes kapcsolatai a barátaival, férjével és gyerekeivel fontos részét képezik a történetnek. Érdekes látni és végigkövetni azt, ahogyan Angurboda – egy számkivetett és magányos alak – miként talál valamiféle boldogságra egy bajkeverő isten oldalán és miként birkózik meg a különc gyerekei világra jöttével.
Robert Dugoni: Az utolsó ügynök
Az utolsó ügynök egy roppant izgalmas kémregény. Az előző részhez hasonlóan itt sem a hajmeresztő akciók dominálnak; Dugoni egy pillanatra sem felejti, hogy a hőse nem egy harmincas, ruganyos léptű kommandós, hanem egy bő hatvanas, a terepviszonyoktól már elszokott veterán, aki akkor hatékony, ha az eszét használja. A szerző Jenkinst ennek megfelelően mozgatja. Az eszére és a higgadt, analitikus gondolkodására nagy szüksége van, hiszen napjaink Moszkvájából kell megszökjön, ahol minden utca, minden állomás és minden épület kamerák tucatjainak látószögében van.
Matt Ruff: 88 név
Matt Ruff regénye a videójátékok és gamer-közösségek világába kalauzol bennünket, ahol egy adott pillanatban valós és virtuális világ keveredése generál veszélyes kalandokat. Maga a cselekményszál nem lenne rossz, ha az olvasó el tudná dönteni, mit is szeretett volna a szerző írni: gamer-kisokost, kiberszex-felvilágosító könyvet, sci-fit vagy esetleg politikai thrillert alapfokon… mert ez bizony alaposan lerontja a regény értékét.
Mark Greaney: A Szürke Ember
A Szürke Ember-ben nem az a kérdés, hogy ki győz a végén, hanem hogy milyen áron, és legfőképpen az, hogy milyen akadályokat leküzdve. A könyv savát-borsát az akciójelenetek adják, és azokból nincs hiány: közelharc egy repülőgép rakodóterében, hajmeresztő akció az osztrák Alpok jeges oldalain, bámulatos menekülés egy igazán szorult helyzetből Budapesten, macska-egér játék a Szajna partján Párizsban. A műfaj rajongóinak nem lehet okuk panaszra.
Elle Cosimano: Finlay Donovan ölni tudna
Cosimano regényében benne van a műfaj összes kliséje, de valamennyi jó helyen és jókor elhelyezve. A kiszámítható fordulatokra nehéz rossz szemmel nézni. Az írónő hamisítatlan humora ráadásul tompítja ezeknek a banális közhelyeknek az élét, és a jeleneteket úgy építi fel, hogy minden egyes ismert mozzanat egy bizonyos szemszögből vizsgálva poénként hat, szinte már várja az olvasó, és az fájna, ha elmaradna.