Címke: Jelenkor Kiadó

Tovább
Cormac McCarthy: Az utas / Stella Maris (Jelenkor, 2023)
Kritika
|
80

Cormac McCarthy: Az utas / Stella Maris

A regény alaphangulatát az a McCarthy-féle premissza határozza meg, miszerint “van egy rosszul lefojtott borzalom a világ felszíne alatt”, és “a valóság mélyén örök démonium rejlik.” Nincs remény, nincs ígérete a szebb jövőnek, a világ önmagában borzalom, és az egyetlen védelem az, ha az ember elmélkedik rajta. McCarthy szereplői is elmélkednek rajta – a filozófia, a matematika és a kvantumfizika prizmáján keresztül, rengeteg irodalmi, bibliai és kulturális hivatkozással tűzdelve.

Tovább
Margaret Atwood: Pénelopeia (General Press, 2023)
Kritika
|
80

Margaret Atwood: Pénelopeia

Atwood kisregénye tükröt tart a férfiak uralta kemény és erőszakos világnak, ahol nincsenek érzelmek, csak versengés, ahol a nők szinte észrevétlenek, nincs joguk dönteni saját életük kérdéseiben és rengeteg feladat hárul rájuk. Épp ideje, hogy megváltozzanak a narratívák, helyet és lehetőséget adva a hősök fogalmának más értelmezésére, világrendek és szemléletek gyökeres változására.

Tovább
Tompa Andrea: Sokszor nem halunk meg (Jelenkor, 2023)
Kritika
|
100

Tompa Andrea: Sokszor nem halunk meg

1944-ben, amikor a városban megkezdődik a gettósítás, egy kolozsvári orvosnő a dajkára bízza gyermekét. Erzsi és a férje kétségbeesetten ügyelnek rá, hogy sem a szomszédoknak, sem a rokonoknak ne tűnjön fel a pár hónapos csecsemő jelenléte, míg reménykedve várják a háború végét. – Tompa Andrea legújabb regényének története szétágazik sokrétű külső és belső, fizikai és metafizikai terekre és időkre Székelyföld keleti sarkától Temesvárig, Szatmárig, majd Budapesten át a volt Nyugat-Németországig és vissza, illetve a zsidótörvények gyomorszorító intézkedéseitől a romániai diktatúrán át a „szabadság” koráig, napjainkig.

Tovább
Yoko Tawada: Tokió utolsó gyermekei (Jelenkor, 2023)
Kritika
|
86

Yoko Tawada: Tokió utolsó gyermekei

Yoko Tawada írásaiban a szokatlan és a megszokott, az elfogadott és az elutasított, a normális és az abnormális között alig észrevehető feszültség bújik meg. Meglehetősen meredek gondolat az ember kihalásának ténye, még inkább az erről diskuráló állatok csoportjának fantáziaképe, azonban a sorok között fájdalmas, ki nem mondott igazságok lapulnak. Ennek köszönhetően a mű egyszerre lehangoló és elgondolkodtató.

Tovább
William S. Burroughs: Narkós (Jelenkor, 2022)
Kritika
|
75

William S. Burroughs: Narkós

Burroughs St. Louis-i család sarjaként nőtt fel, „haladó szellemű iskolában” tanult, majd „kertvárosi magángimnáziumba” járt, a Harvardon angol irodalomból diplomázott, aztán orvostanhallgató volt Bécsben, Oscar Wilde-ot, Anatole France-t és Baudelaire-t olvasott – innen csúszott le addig, hogy metrókocsikon meg állomásokon alvó részegek zsebeit ürítette ki, hogy meglegyen a napi adag narkóra lévő. A Narkós című regényben egy narkós mindennapjairól mesél.

Tovább
Colum McCann: Apeirogon (Jelenkor, 2021)
Kritika
|
100

Colum McCann: Apeirogon

Az Apeirogon nem könnyed olvasmány: magunknak kell összerakni az apró képkockákat teljes filmmé, de cserébe két aprólékosan kidolgozott karakter, rengeteg hasznos információ birtokába jutunk, és sokat tanulhatunk a gyász természetéről is. A főhősök karakterei által olyan férfiakat ismerünk meg, akik elég bátrak ahhoz, hogy az erőszak és gyűlölet helyett szelíd módszerekkel válaszoljanak az őket ért csapásokra, s ez teszi alakjaikat meseszerűvé, időtállóvá, mitikussá.

Tovább
Max Porter: Lanny (Jelenkor, 2021)
Kritika
|
80

Max Porter: Lanny

Vannak azok a könyvek, amelyek annyira felemésztenek, hogy már nem koncentrálunk sem a cselekményvezetésre, sem a szereplők fejlődésére, sem a nyelvezetre, nem jegyzetelünk és nem húzzuk alá a kedvenc idézeteket – csak száguldunk az oldalakon. Mikor mesélni akarunk róla a barátainknak, mintha képtelenek lennénk megragadni a lényegét, az egyediségét. A ‘Lanny’ egy ilyen könyv, amely beszippant, részünkké válik, és utána még sok ideig velünk marad.