Rózsa Sándor történetét sokan elmesélték már. Most azonban egy koronatanú beszéli el a közismert történetet. Veszelka Imre, a legszöbb paraszt, Rózsa Sándor legkedvesebb cimborája meséli el, hogy valójában hogyan is estek meg a dolgok. Ha valaki, hát ő igen közelről látta az eseményeket, és most elmondja az igazi, eddig eltitkolt, megdöbbentő sztorit.
A könyv a valóságba rejtett mítosz, a tárgyakba, helyszínekbe rejtett jelképiség, az elmúlásba rejtett újjászületés, egyszóval a végtelen lehetőségek hirdetője, olyan végtelenül optimista, ugyanakkor az élet tényeibe kapaszkodó mű, amilyent mostanság keveset olvasni. Egyféle útmutatás a modern ember számára: merre keressen ajtót, ha – Porr Benedekhez hasonlóan – úgy érzi, bezárult előtte minden.
A Tréflidolog – talán már a címéből is sejtjük – pimasz könyv. Pimasz, mint egy kölyök, akivel már minden megtörtént, így nem egykönnyen félemlíthető meg; pimasz, mint egy kamasz, akinek meghaltak a bálványai, és most csalódott-reménykedőn gyűlöl mindent, amiért álmai helyébe álmot nem kaphat. És rezignált, mint egy öregúr, akivel életében először közlik, hogy nem felel meg a megmérettetésen.
Száraz Miklós György elképesztő plaszticitással, szókinccsel és humorral tud láttatni. Egy-két, a regény egészéhez képest picit disszonánsnak ható igét kivéve minden egyes szó a helyén van és nagyon ott van. A Scolar Kiadó gondozásában megjelent könyv a maga letisztult, mondhatni minimáldizájnos borítójával az eddigi legjobban sikerült kiadás. Olvasni kell és olvastatni.
A Nem baj, majd megértem cselekményének a helyszíne a ’80-as évek Romániája. Központi témája egy család életének néhány éve a Ceauşescu-korszak legdurvább éveiben, főszerepben a balerinának készülő lánnyal, Bodor Johannával, aki 1965-ben született Kolozsváron, majd szüleivel és testvérével a román fővárosba, Bukarestbe költözött. 1984-ben végzett a helyi Balettintézetben, egy év múlva pedig névházasság útján Magyarországra költözött.
Cserna-Szabó András Veszett paradicsom c. kötete 27 női nevet viselő novellából áll – nem nehéz kitalálni, hogy az almát odakínáló Éva és az azt olyan szívesen elfogadó Ádám áll a középpontban. Aki viszont pajzánságra, kíváncsiságra, bűntudatra, végül felmentő büntetésre számít, az keservesen csalódik: a könyv férfi és nő viszonyának aljasságáról, reménytelenségéről, romlottságáról szól, és csak úgy süt belőle a cinizmus, a nihil.
Tóth Krisztina Pillanatragasztó c. novelláskötete változatos helyzetek, világok, életek és hangulatok egymás mellé való rendezése. A kötet nem könnyed olvasmány. A nyers, cenzúrázatlan világ úgy jelenik meg a szövegekben, mint valami mindent átható ragacs, valami testszagú, füllesztő pára. A történetek szereplői rendszeresen vetítik ki a bennük rekedteket valami kintibe, megfoghatóba. Ettől a metaforák kísértetiesen megragadhatóvá válnak.
Nagy Koppány Zsolt Nem kell vala megvénülnöd 2.0 című regénye nyelvészeti szempontból is bravúros: a nyelvnek annyi rétegét csúsztatja egymásra vízszintesen és függőlegesen, hogy az olvasó csak úgy kapkodja a levegőt. A cím Shakespeare-t idéz, az első mondatból Faludy György Villon-átköltése kacsint vissza, máshol középkori iratok, egyházi szövegek nehézkes megfogalmazása liheg ránk. A szerző mesterien él (vissza) a nyelv nyújtotta lehetőségekkel.
Grecsó Krisztián Megyek utánad c. regénye mély és optimista, a helyszínek, a szereplők, a kapcsolatok, az ábrázolt valóságszeletek és a kapcsolatminták által pedig hamisítatlanul magyar. Rólunk szól, mindannyiunkról: a magunk éretlen szerelmeiről, tüntető hallgatásainkról, tétova érintéseinkről, pontokká zsugorodó kérdőjeleinkről, zülléseinkről és angyallá magasztulásainkról. Olvasd el az ajánlónkat!
Sági György új regényében a cselekmény, a szereplők és a szerkesztési mód együtt egy olyan kompakt, kerek egészet alkotnak, amelyek elválaszthatatlanok, és közösen válnak a „gilgul” eszközévé. A regény egyes szám első személyű elbeszélője egy bizonyos Weisz Györgyöt keres, akinek megsárgult fotóját az anyja halálát követően a szekrény aljába elrejtett ridikülben, az elfelejtett kincsek között találta meg. És közben természetesen önmagát is keresi…
