Címke: modernizmus

Portré Írta Jance
Tovább
Portré

Portré: F. Scott Fitzgerald

F. Scott Fitzgerald 1896. szeptember 24-én született. Az ún. „elveszett nemzedék”képviselője volt az amerikai irodalomban – olyan szerzőkkel együtt, mint Ernest Hemingway, T. S. Eliot, Sherwood Anderson vagy Gertrude Stein –, a dzsesszkorszak előfutára és névadója. Számos novellát és öt regényt írt, utóbbiak közül a legismertebb A nagy Gatsby című. Feleségével fényűző és önpusztító életmódot folytatott – ezt kritikusai is felrótták neki –, ami végül irodalmi pályafutására is rányomta a bélyegét, és fiatalon bekövetkezet halálában is szerepet játszott.

Portré Írta Hajnika

Portré: Anthony Burgess

Tizennyolc éve hunyt el Anthony Burgess angol író, irodalomtörténész, kritikus, drámaíró, forgatókönyvíró, költő, műfordító és zeneszerző, több mint hatvan könyv és számos zenekari mű szerzője. Művei főleg a fikción alapulnak. Egyik legjelentősebb alkotása a Gépnarancs, mely egy elképzelt jövőben játszódik, központi témája pedig az erőszak. Tanulmányokat jelentetett meg olyan kiemelkedő alkotókról, mint James Joyce, Ernest Hemingway és William Shakespeare.

Portré Írta Kati
Tovább
Portré

Portré: Vladimir Nabokov

Nabokov elutasította a konvenciókat, minden ideológiát, amely korlátozta az egyén szabadságát, kifejezésmódját. A talán különcnek is nevezhető író erősen egyéni és újszerűnek ható nézeteit és írásmódját sokan bírálták. Írásaiban olyan nyelvi leleménnyel megírt szójátékokat és fordulatokat használt, amelyek egyedivé tették műveit. A fordítómunkát hosszú és lassú éjszakai utazáshoz hasonlította, amely során csak egy szál gyertya világít.

Portré Írta Pesot
Tovább
Portré

Henrik Ibsen – a skandináv klasszikus

Ibsen Észak egyik legelismertebb klasszikusa, akit ma is az egyik legtöbbet játszott szerzőként tartanak számon. Munkásságával új korszakot nyitott meg a világirodalomban. Az ő nevéhez fűződik a polgári dráma és a realisztikus színjátszás századvégi szintézisének megteremtése a „bulvár” és a „naturalista” színház eredményei alapján; az analitikus drámai építkezésmód tökéletesítése, amely az eljelentéktelenedett polgári életformát színpadi alannyá tette.