A cselekmény csupán pár napot ölel fel, lineáris, mindenféle múltbeli eseményre való hivatkozástól mentes, vagyis látszólag egyszerű – mégis valahogy kaotikus, nincs íve, nem kerek az egész, inkább csak „a sarkoknál lebutított”. A gyors egymásutánban következő események kicsit céltalanok. Mintha maga a szerző sem tudta volna eldönteni, hogy a főszereplőjét milyen irányba vigye, hagyta látszólag véletlenszerűen belebonyolódni mindenféle hihetetlen, szürreális kalandba.
Kritika
|
65
