Kategória: Kritikák

Kritikák Írta Jancenov 2, 202111:15 de.

Octavia E. Butler: A magvető példázata

Annak ellenére, hogy Octavia E. Butler disztópiája, ‘A magvető példázata’ közel harminc éve jelent meg, 2020-ban New York Times bestseller lett. Aktualitását nem utolsósorban annak köszönheti, hogy szinte napjainkban (2024–2027 között) játszódik. Ez nyilván óhatatlanul is adja magát egy összehasonlításra, szerintem kevesen vannak, akiket nem foglalkoztat a könyv kapcsán a gondolat, hogy vajon ma hogyan néz ki a valóságban az, amit Butler harminc évvel ezelőtt elképzelt.

Kritikák Írta Rózsanov 1, 202111:50 de.

Tovább

Kritika

Mikszáth Kálmánné visszaemlékezései

Mindvégig érződik az az óriási szerelem és szeretet, amellyel Ilona viseltetett választottja iránt, és bár együtt búsulunk vele, amikor el kellett válniuk, Ilonával együtt bocsátunk meg a férfinak, aki megsebezte a szívét. Együtt izgulunk vele minden nagyobb jelentőségű eseménynél, együtt szomorkodunk, együtt örülünk vele, amikor úgy hozza a sors. Ettől olyan kedves ez az olvasmány.

Kritikák Írta Attilaokt 28, 202110:32 de.

Tovább

Kritika

Richard Ford: Kanada

Richard Ford regényének főszereplője egyes szám első személyben meséli el annak az évnek a történetét, amikor a szüleit bankrablás miatt letartóztatták, és az ő élete gyökeres fordulatot vett. Dell Parsons ötven év távlatából tekint vissza az 1960-as év eseményeire. A cselekmény idején ő 15 éves volt, ma egyetemi tanár. A retrospektív nézőpont, a fél évszázadnyi idő és a narrátor érettsége együtt határozzák meg azt, ahogy Dell a történteket látja és láttatja.

Kritikák Írta Janceokt 27, 20219:27 de.

Tovább

Kritika

100

Tim Marshall: Falak

Akárcsak korábbi könyvében, a szerző itt is a múlt, a jelen és a jövő hármas idődimenziójában járja körül a kérdést az egyes fejezetekben: jelentős hangsúlyt fordít a történelmi előzményekre, a törésvonalak kialakulásának múltban gyökerező körülményeinek ismertetésére; részletesen tárgyalja ezek hatását az érintett országok, társadalmak, közösségek mindennapi életére; illetve foglalkozik a lehetséges megoldásokkal, jövőképekkel.

Kritikák Írta Gáborokt 18, 20218:34 du.

Tovább

Kritika

R. F. Kuang: A lángoló isten

A Mákháború trilógia megjelenésekor üdítően hatott, egy olyan világgal és mágiarendszerrel operált, amely merőben különbözött a könyvpiacot uraló nyugati fantasy könyvektől, és – ahogy azt az első recenzióban is említettem – megvolt benne a lehetőség, hogy egy napon együtt említsék a műfaj nagyjaival. Nálam nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

Kritikák Írta Kingaokt 4, 20218:28 de.

Tovább

Kritika

Markus Zusak: Clay hídja

Tulajdonképpen mi is ez a regény? Családregény. Tragédia. Tiniszerelem. Hódolat Homérosznak, Michelangelónak, Bachnak. Egy híd felépítésének a története. Mindez egyszerre. De leginkább az öntörvényű Dunbar fivérek (Matthew, Rory, Henry, Clayton és Tommy) története, és minden, ami öt kamasz fiú életéhez hozzátartozik: iskola, verekedés, sport, versenyek, háziállatok, barátság és szerelem.

Kritikák Írta Janceszept 26, 20217:22 du.

Tovább

Kritika

Clare Mackintosh: Húsz óra a halálig

Clare Mackintosh élvezhető nyelvezetben ír, kellőképpen felkészültnek tűnik bizonyos, a regény szempontjából fontos kérdésekben, és a szerkezeti felépítésnek valamint az ebből kínálkozó írástechnikai lehetőségek kihasználásának köszönhetően sikerült magát a történetet izgalmassá tenni; mindezek pozitívumai a regénynek, de nem válik tőlük kiemelkedővé a ‘Húsz óra a halálig’.

Kritikák Írta Bús Ildiszept 17, 202111:21 de.

Tovább

Rényi Ádám: Osztálytalálkozó (21. Század, 2021)

Kritika

100

Rényi Ádám: Osztálytalálkozó

Tragikomédiák ezek a novellák, olyan emberekről, mint a szomszédaink, barátaink vagy akár mi magunk. Olyannyira, hogy én például legalább öt történetben fedeztem fel magamat, vagy azért mert már megtörtént velem, vagy azért mert, megtörténhet, ha nem figyelek oda.

Kritikák Írta Bús Ildiszept 14, 20211:54 du.

Tovább

Pap Éva: Mielőtt lemegy a nap (Álomgyár, 2021)

Kritika

100

Pap Éva: Mielőtt lemegy a nap

A Mielőtt lemegy a nap érzelemdús könyv; olyan érzelmi hullámvasútra ülteti az olvasót, amiről már nem is akar leszállni, akkor sem, ha éppen lelkileg mélyponton vannak a szereplők, mert úgy tud azonosulni velük, mintha a saját életének részesei lennének, vagy inkább: mintha ő lenne részese a könyv cselekményének.

Kritikák Írta Gáborszept 13, 20218:11 du.

Tovább

Kritika

Frank Herbert: A Dűne istencsászára

Egyedülálló regényként nem állja meg a helyét úgy, mint az első rész tette, ráadásul az új karakterek sem képesek azonnal betölteni az előző kötetek szereplői után maradt űrt, így egészében sokkal inkább érződik egy hosszú felvezetésnek A Dűne eretnekeihez, mint bármi másnak. Mindezek ellenére meggyőződésem, hogy többször is kézbe fogom még venni A Dűne istencsászárát, és a második, esetleg harmadik olvasás után sikerül majd felértékelődnie a szememben, és elfoglalja jól megérdemelt helyét a korábbi kötetek mellett.