Kategória: Kritikák

Kritikák Írta Delka
Tovább
Elena Ferrante: A felnőttek hazug élete (Park, 2020)
Kritika
|
86

Elena Ferrante: A felnőttek hazug élete

Giovanna gyermekkori arcképét édesapja szemében látja. De egy kontextusából kiragadott mondat hatására ez a tükör szilánkokra zúzódik és a kislány mintha egy kísértetkastély tükörtermében találná magát: csak úgy záporoznak rá az új élmények, benyomások, látószögek önmagával és az őt körülvevő világgal kapcsolatban. Lázadása a bevett hatalmi formák ellen, valamint saját erőviszonyainak felmérése, tesztelése természetes önismereti és beavatási út a felnőtt lét felé.

Kritikák Írta Pesot
Tovább
Éric Vuillard: Napirend (21. Század, 2020)
Kritika
|
90

Éric Vuillard: Napirend

Esszéről lévén szó, nem zavaró a szerző személyes véleményének a jelenléte, amellyel a legtöbb esetben egyet is tud érteni az olvasó. A néhol szenvedélyesbe forduló nyelvezet még inkább kidomborítja a második világháborúhoz vezető események tragikomikumát. A mű lehetséges aktuálpolitikai értelmezését kár lenne tagadni, napjaink számos jelentős közéleti, politikai fejleményére ráismerhetünk.

Kritikák Írta Jance
Tovább
Mary L. Trump: Túl sok és sosem elég (Scolar, 2020)
Kritika
|
89

Mary L. Trump: Túl sok és sosem elég

Mary L. Trumpnak van egy erős szövetségese az általa leírtak hitelesítésében: ez pedig maga Donald Trump. Ha teljesen figyelmen kívül hagyjuk négyéves elnökségének botrányait és baklövéseit, akkor is mindaz, amit az Egyesült Államok (jelen sorok írásakor) hivatalban levő 45. elnökeként a 2020. november eleji elnökválasztás során és az eredmények ismeretében azóta tanúsított, egyértelművé teszi, hogy ez az ember nagyon komoly személyiségzavarral küzd.

Kritikák Írta Attila
Tovább
Rosella Postorino: A Farkas asztalánál (Libri, 2020)
Kritika
|
85

Rosella Postorino: A Farkas asztalánál

Az az igazság, hogy ez a könyv nem attól jó, nem attól említésre méltó, hogy a szerző különösen jól írna. Az olasz írónő stílusa olvasmányos, élvezhető, de nem kiemelkedő; a sztori viszont mindent visz, és a központi karakter, Rosa figurája is nagyon erős. Természetesen Postorinónak is megvannak a maga érdemei: Rosa belső vívódásainak bemutatása és a mélységi karakterábrázolás nagyon jól sikerült, az olvasó lélegzetvisszafojtva izgul ezért a fiatal, törékeny nőért, vele remél és vele szorong, minden lépését megérti.

Kritikák Írta Emőke
Tovább
Antonio Iturbe: Az auschwitzi könyvtáros (Alexandra, 2020)
Kritika
|
96

Antonio Iturbe: Az auschwitzi könyvtáros

Iturbe regénye, ha egészben nézzük, az első oldalaktól az utolsókig a reményt idézi meg, annak ellenére, hogy nem kíméli az olvasót a legalantasabb, méltatlan és visszataszító, nem ritkán brutális helyzetek bemutatásától sem. Hogy miért kell egy olyan helyen, ahol egy darab kenyér vagy fonnyadt krumpli héja felbecsülhetetlen kincseket ér, néhány haszontalan könyv miatt egy fiatal lány életét kockáztatni, azt csak az érti meg, aki felismeri, hogy a túlélés több az életben maradásnál.

Kritikák Írta Emőke
Tovább
Dacia Maraini: Rabolt szerelem (Jaffa, 2020)
Kritika
|
100

Dacia Maraini: Rabolt szerelem

A Rabolt szerelem egy nyolc elbeszélést tartalmazó kötet, amelyben különböző korú, állapotú, karakterű, alkatú nők változatos történeteit meséli el, ezekben azonban egyvalami közös és megkérdőjelezhetetlen, és ez a bántalmazás ténye. Ezzel a változatos esetbemutatással a szerző arra hívja fel a figyelmet, hogy bárkiből lehet áldozat, akár minden előzetes figyelmeztetés vagy jel nélkül is.