Egyszerű és mégis lélekhez szóló hangvételű történetszövésen keresztül látjuk és tapasztaljuk meg, hogyan képes egy gyerekből felnőtt válni egy súlyos mértékben és sok oldalról korlátozott környezetben úgy, hogy közben végig képes megőrizni önmagát. Egy kicsit az az érzése is lehet az olvasónak, hogy ez a könyv a hála könyve is, mert többször előfordul közvetve vagy közvetlenül ennek kifejezése különböző helyzetek, tárgyak kapcsán.
Deborah Feldman memoárjával egyetlen nagy problémám van: túl van írva. Deborah kétségtelenül jó tollforgató, és kíváncsian várom, hogy egy fiktív sztorival is bemutatkozzon. Az Unortodox az első könyve, és mint olyan, egy olvasmányos, helyenként lebilincselő írás, de néha túlságosan részletes.
Észak-Koreával kapcsolatban a legnagyobb kérdés talán az, hogy mivel képes ez a harmincas éveiben járó fiatalember fenntartani uralmát az évtizedek óta embertelen elnyomásban élő, és a tűréshatárát valószínűleg rég túllépő nép felett, illetve mi kellene történnie ahhoz, hogy ez véget érjen. A szerkezetileg jól felépített és kiválóan tematizált könyvből mindkettőre megkapjuk a választ, de emellett számos egyéb információt is megtudhatunk Kim Dzsongun magánéletéről és politikai felemelkedéséről.
A Dűne messiásában újabb árnyalatokat kapnak a szereplők, így az első részből megismert karakterek még komplexebbé válnak, ez pedig a történetnek is újfajta mélységet ad. Lenyűgöző és egyedi könyv, méltó folytatása a Dűnének.
A regény komoly kutatómunka eredménye, részteles és alapos megrajzolása mindazoknak a körülményeknek, amelyek a Gulagon uralkodtak a második világháború után. Szépirodalmi értéke mellett történelmi értéke sem csekély, szereplőin keresztül komoly társadalmi rajza annak a kornak és állapotnak, amely ezen a hideg, sarkköri vidéken meghatározó volt. Cilka sorsát követve láthatóvá válik, hogy mennyi minden határozza meg egyetlen ember sorsát, és olykor mennyire törékeny és vissza nem térő alkalmakon múlik az életünk.
A könyv azoknak a benyomásoknak, pillanatnyi létállapotoknak a mikroszintű lenyomata, amelyek az első világháború utáni első hónapokban, években meghatározták egy átlagos középosztálybeli, polgári család mindennapjait. Minden líraisága és személyes hangvétele ellenére elsősorban egy kifogástalan, akár mérföldkőnek is nevezhető történészi munka.
Gladwell napjaink egyik legfelkapottabb tényírója, jó érzékkel választja meg történeteit, kiválóan bánik a szavakkal, tudja, hogyan kell megragadni az olvasók figyelmét. A befolyásolható, ne adj` Isten tájékozatlan, esetleg az empátiára képtelen olvasót gyakorlatilag az orránál fogva vezeti. Ünnepelt író, miközben a társadalomtudósok minden bizonnyal a nyakának ugranának a “tudományos” módszerei miatt.
Morgan regénye magán hordozza a korábbi könyvei ismertetőjegyeit, kezdve a világgal, a detektív elemeken át a főszereplőig, aki a tőle már megszokott keményvágású antihős, rengeteg hibával és cinikus világszemlélettel. Ehhez még hozzáadódik a noir műfajból oly jól ismert komor hangulat, a rengeteg erőszak és szex, a végeredmény pedig egy érdekes, ha nem is túl erős és egyedi sci-fi.
Nincs két egyformán megélt érzelem, két azonos történet, sem két ugyanolyan ember. Egy személy sem szeret egyformán kétszer. Sőt, a szerelem sem marad ugyanolyan az idő elteltével, hanem változik, mint maga az ember. Kiderül ez a Kései házasságból is. Szilasi László nagyon szépen, finoman árnyalva mutatja be az olvasónak, hogyan alakul át újra és újra az érzelmek kavalkádja, még akkor is, ha leginkább csak apró nüanszokban mutatkozik meg ez a változás.
‘Az ehető nő’ Atwood első regénye; stílusában és szerkezetében már jól kivehetőek a szerzőre jellemző jegyek, a témát nem is említve. Margaret Atwood nem csupán szépirodalmi, hanem filozófiai és szociológiai tanulmánynak is beillő regénye értékes és elgondolkodtató darabja a feminista prózának, amelyet akkor is érdemes kézbe venni, ha egyik oldal mellett sem foglalunk állást.
